Asne Seierstad: A kabuli könyvárus

Asne Seierstad: A kabuli könyvárus. 2002. (Ulpius-ház Könyvkiadó, 319 oldal)

"Asne ​Seierstad, norvég újságírónő a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadást követően három hónapot töltött Afganisztánban, neves skandináv lapok tudósítójaként. Ott szerzett tapasztalatain alapul A kabuli könyvárus, amely egy csapásra a világirodalom egyik legsikeresebb tényregénye lett. Lánykérések, esküvők, szenvedélyek, remény, rettegés, bűn és bűnhődés – egy titokzatos világ egy európai asszony szemével. Egy olyan világ, ahol a nő ma sem mehet a testét tetőtől talpig elfedő burka nélkül az utcára, férfival szót nem válthat, mi több, férfira nem is nézhet, feleségül pedig csak ahhoz mehet, akit a szülei kijelölnek számára. Egy olyan világ, ahol a fiú is csak akkor járhat iskolába, ha az apja engedi, ám ha szükség van rá a boltban, napi tizennégy órát kell dolgoznia. Feleségül pedig csak azt veheti, akinek elég hozománya van. Szultán, a kabuli könyvárus, ha apaként mégoly ellentmondásos alak is, féltve őrzött könyveiért az életét is kész kockáztatni a könyvégetők, hadurak és terroristák uralta világban. Regényes formában megírt igaz történet könyvekről és babonákról, asszonyokról és uraikról, a néhol félelmetes, néhol mesés Keletről egy sokat látott haditudósítónő tollából."

Nem egy nagy szám a könyv, igazából az egész olyan semmilyen. Mivel már több hasonló témájú könyvet olvastam, így ez a világ, a távoli kultúra nem volt ismeretlen a számomra, konkrétan ezzel kapcsolatban semmi újat nem adott a mű.

Írónője egy norvég újságírónő, aki az előszóban leírja, hogy a könyvet szépirodalmi formában írta meg, viszont valóságos történeteken alapul. Én nem találtam szépirodalminak a stílust, nekem nagyon tudósítás vagy inkább újságcikk-szerű volt, túl sok volt benne a felesleges kitérő és adat, ami unalmassá tette a regényt, ráadásul nem éreztem azt, hogy az írónő valóban olyan szinten a családi élet része volt, ahogyan az elején említette, eléggé távolságtartóan kezelte végig a történetet. Nekem eleve nagyon furcsának tűnt az, hogy egy afgán család feje ilyen könnyedén, ilyen mélyen engedi azt, hogy egy európai nő belefolyjon/belelásson ebbe a zárt közösségbe, érdekelt volna, hogy pontosan mi volt a motivációja. Szóval nekem kissé ellentmondásosnak is tűnik az egész.
A címe és maga a könyvárus története volt az, ami megfogott és ami miatt el akartam olvasni és pont ez a része volt szerintem a legkevésbé kidolgozott.

Nem mondom, hogy bánom, hogy elolvastam, mert mindig érdekes egy távoli, számunkra nagyon idegen és elborzasztó világról olvasni, de nem ajánlanám. Sokkal jobb, érdekesebb könyvek születtek már a témában.