Olvasmányélményeim 2016 októberében és novemberében

Az októberi összegzés elmaradt, de ez nem nagy veszteség, mert abban a hónapban nem olvastam túl sokat. Így most kéthavi olvasmányélményeim jönnek! Összesen 6 olvasmány, ebből 4 regény  és  2 dráma. Egy igazi klasszikus, egy fülledt dél-amerikai, egy young adult szórakoztató vámpíros- árnyvadászos és egy trilógia befejező része.

1. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés    5*

Amikor kötelező olvasmány volt, nem jutottam a végére, de ennek nem az volt az oka, hogy nem tetszett.  Most már örülök, hogy így alakult, azt hiszem most értem meg rá igazán és
összességében azt tudom mondani, hogy ez a regény zseniális. Bővebben itt.

2.  Joanne Harris: Csokoládés barack       5*

A második kötet, a CSokoládécipő csalódás volt számomra, ezért erősen gondolkodtam azon, hogy elolvassam-e a befejező részt, de a gyönyörű borítónak (és a kíváncsiságomnak) nem tudtam ellenállni. És milyen jól tettem! A trilógia befejező részét imádtam, talán jobban, mint az első kötetet! Bővebben itt.  

3. Henrik Ibsen: A vadkacsa   5*

Az egyik kedvenc drámám. Már gimiben is szerettem, több oldalas dolgozatot tudtam belőle írni annak ellenére, hogy a címe alapján nem arra számítottam, mint amit végül kaptam a műtől.
Imádtam a szerkezetét, hogy minden apró mozzanatnak meg van a maga funkciója, hogy előre sejtet dolgokat. Lényegében semmi sem történik az előtérben, mi már csak a következményeket látjuk. Gregerssel együtt csöppenünk bele az események közepébe (aki egyébként ritka idegesítő egy szereplő!). Ennek ellenére Ő az egyetlen, aki látja a valóságot és úgy érzi, hogy megmentené barátját az által, ha felnyitná a szemét. Valóban így van? Jobb tudni az igazságot vagy jobb a tudatlanul, boldogan élni? De lehet-e egyáltalán tudatlanságban boldogan élni? A tragédia talán ad valamiféle választ a kérdésre, de hogy mi a jó válasz, azt mindenki csak maga döntheti el.
„Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.”
Zseniális és nagyon elgondolkodtató mű.

4. Csehov: Ványa bácsi   3,5*

Csehov drámáiban megszokhattuk, hogy nagyjából nem történik semmi, viszont a Ványa bácsinál valahogy még jobban érződik ez. Azt nem mondanám, hogy nem tetszett, inkább úgy tudnék fogalmazni, hogy nem ragadott meg. Egy kellemes délutáni kikapcsolódást nyújtott, elmerülhettem picit egy 19. századi orosz vidéki családi életben.

5. Cassandra Clare: Hamuváros (A végzet ereklyéi 2.)   4*

Nem tetszett annyira, mint az első rész, de voltak benne nagyon izgalmas részek, szóval mindenképpen folytatni fogom a sorozatot! Bővebben itt. 

6. Loius de Bernieres. Senor Vivo és a kokainbáró  3*

2011-ben már olvastam egyszer, de mivel semmire nem emlékeztem a történetből, gondoltam felelevenítem kicsit az emlékeimet.  Nem igazán tetszett, némely jelenet igencsak megfeküdte a gyomromat. Bővebben itt.