Things I Love Thursdays #3

Még általános iskolás koromban vettem a közeli "mindenes" boltban a Ferenciek terén (ahol most a Buddha-Bar hotel található) egy jóskártyát. Az utóbbi hónapokban megszokássá vált, hogy minden vasárnap kirakom, hogy körülbelül tudjam, hogy mire számítsak az adott héten. Nem veszem túl komolyan, de eddig általában többé kevésbé mindig bejött. Erre a hétre csupa pozitív dolgot jósolt, amiből eddig nem túl sokat érzékeltem...konkrétan holnap fog kiderülni, hogy mennyire megbízhatónak bizonyul. Addig is nézzük, mi történt eddig:

• a receptversenyen elért eredményem miatt még lelkesebben sütök-főzök és vezetem a receptes blogomat, ezen a héten kettő finomsággal is készültem: brokkolirakottas és örvényes muffin készült
• felfedeztem egy új sorozatot: Erica világa. Az első évad végén járok és nagyon kis aranyos, vidám
• volt két napom a héten ami teljes mértékben pihenéssel telt (sajnos az egészségügyi állapotom megkövetelte)
• megnéztem Az arany ember filmváltozatát, de csalódás volt a könyvhöz képest
• elolvastam Kafkától A kastélyt, napok óta küzdök az értékelés írásával, de remélem mára azért elkészül
• tiramisu ízű puding 
• reggel egyszerre sütött a nap és esett a hó - ez elég bizarr látvány volt :D

  

  Misztikus, furcsa légkörben játszódik Kafka: A kastély című regénye

Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték

Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték, 1974. (Szépirodalmi, 382 oldal)

 "A kötet három kisregényt tartalmaz: a Glóriá-t, a Macskajáték-ot és a Tóték-at. A címek egymásutánja nemcsak a keletkezési időrendet jelzi, hanem azt a folyamatot is, mely az örkényi groteszket egyre tökéletesebbé érlelte. Egyik nyilatkozatában az író mind a három kisregényt az egypercesek alapképletére vezette vissza, s mind a hármat nagyobb arányú groteszknek nevezte. S a közös nevezőt, a látásmód és a hangvétel rokonságát nem is hehéz fölfedezni bennük. Az első kisregény a felszabadult, ironikus játékosság és az emberszeretet fegyelmének sajátos kettősségével kelt összetett hatást. Amíg a mű hőse, Soror Glória az apácarend feloszlatása után rá nem hangolódik az evilági életre, amíg rokonszenves, de komikusan életidegen merevsége föl nem oldódik, amíg valamennyire is meg nem találja helyét az emberek között, tehát egészen a regény végéig, szorongva és együttérezve mulathatunk a félreértések, tétova kísérletek, groteszk kalandok és váratlan helyzetek sorozatán A Macskajáték két idősebb leánytestvér szívszorítóan mulatságos története. Az egyik nyugatra költözött dúsgazdag fiához, minden földi jónak részese, de béna, mozgásképtelen; a másik itthon maradt, társbérletben lakik, szerelmében boldog, majd boldogtalan, indulatos és akaratos asszony. Levelezésükből, feledékenységükből, hazudozásaikból, álmodozásaikból, múltszépítő mámoraikból izgalmasan és hitelesen rajzolódik ki egy testvérpár életútja. A Macskajáték ironikus villódzású rajz és megrendítő elégia az öregkorról. Egyidejűleg mutatja be az öregedés groteszk tragikumát, az életkedv hatalmát s a legyőzhetetlen szeretetvágyat. A harmadik kisregény, a Tóték, melynek színpadi változatát a világ számtalan színházában játszották vagy játsszák, az abszurd történetbe vetített társadalom- és világszemlélet kivételes eredménye. Remekmű. A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik, múlhatatlan művészi érvényű tiltakozás az embert megszégyenítő, megalázó zsarnokság és ostobaság ellen."

GLÓRIA

Alapvetően nem egy vidám történetről van szó, mégis az elbeszélésmód, a sajátos Örkény stílus és humor miatt talán a keserédes szóval tudom legjobban jellemezni. Többször elmosolyodtam Soror Glória kalandjain, esetlen próbálkozásain a világi életben, ugyanakkor szomorú az, ahogy elveszíti élete értelmét és egyik napról a másikra belecsöppen egy olyan közegbe, amivel nem tud mit kezdeni.
Egyébként nekem ez tetszett a legkevésbé a három kisregény közül, talán mert nem eléggé groteszk, hanem inkább nagyon is valóságos.

MACSKAJÁTÉK

„Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.”

Én sok idős embert ismertem (nagyszüleimmel nőttem fel és volt kialakult baráti társaságuk), így az alapszituációt (idősek szerelmi háromszöge) egyáltalán nem éreztem groteszknek. A művet jellemző komikusságot inkább (ismételten) a sajátos Örkény stílus és humor okozza. Imádtam, olyannyira, hogy leültem délután, hogy pár oldalt olvasok, de ott ragadtam és nem hagyott addig nyugodni, míg a végére nem értem (pedig nem első olvasás volt). Nagyon tetszett a felépítése, hogy levelekből, telefonbeszélgetésekből bontakozik ki a történet. Végében van valami nagyon zseniális, mert egyszerre folyt a könnyen a nevetéstől és a szomorúságtól is.

TÓTÉK 

A Tót családhoz vendégségbe érkezik az Őrnagy, a család pedig igyekszik mindenben a kedvében járni a kissé bolondos embernek, gyakran erejükön felül teljesítve....

A kisregény abszurdan humoros, ugyanakkor fájdalmasan valóságos. A felépítése zseniális: a fő információ, amit mi, olvasók már az elején megtudunk, de a szereplők nem – teljesen más meglátásba helyezi a történetet. Akárhogyan is nézem, nálam Örkény hatalmas kedvenc.

Things I Love Thursdays #2

Annak ellenére, hogy ezt a rovatot a pozitív dolgoknak kellene uralnia mindig olyan negatívan kezdem. Most nem így lesz! Jó hetem volt, kellemesen telt, bár semmi különösebben extra nem történt. :)

• nyertem a nosaltyn, a karácsonyi receptversenyen a diós nagyiféle hókifli receptemmel egy utalványt, amit (elvileg) főzőkurzusra válthatok be. Még várom a postán, remélem, hogy tényleg fel fogom tudni használni
• elolvastam az Arany embert és hatalmas pozitív csalódás volt! Eddig rettegtem ettől a regénytől (meg úgy alapból Jókaitól), de rájöttem, hogy semmi okom rá! Kedvet kaptam további művei olvasásához (ami nem lesz nehéz, hiszen a polcomon pihen a Kossuth Kiadó 16 kötetes gyönyörűséges borítójú Jókai sorozata)
• vásároltam a dm-ben balea testápolót rózsa- és golgotagyümölcs illattal, nagyon finom és igazán selymessé varázsolja a kiszáradt bőrömet (éljen a házközponti fűtés! :S) És kaptam szülinapi kedvezményt a vásárlásom után!
• sütöttem habos-lekváros szeletet, ami nagy sikert aratott (házi szilvalekvár <3)
• sikerült igazi narancsot venni a sparban (az elmúlt időszakban mindig olyanokat sikerült bevásárolni, ami vagy ki volt száradva vagy ehetetlenül savanyú volt,  de ez most nagyon finom édes, lédús). Csalódás, hogy a piacon milyen durván drága a narancs.
• elkezdtem írni egy Gondolatcsokrok című írást, amik ilyen novellaszerűségek lesznek, néhány számomra fontos témát feszegetve
• nézelődtem AliExpress-en, hogy mit fogok venni, ha majd lesz pénzem (spórolós megoldás:D)

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai Mór: Az arany ember. 1872 (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973, 610 oldal)

 

"Jókai Mór reformkorban játszódó regényének főhőse Tímár Mihály, aki nőül veszi Ali Csorbadzsi leányát Tímeát. Nyugalmat azonban nem lel, csak a senki szigetén Noémi és Teréza mama otthonában."

Személyes élményem a könyvvel, hogy ált. iskola 7. osztályában kötelező olvasmány volt és bármennyire szerettem volna elolvasni, nem ment. Már anyu olvasta fel nekem, együtt értelmeztük a hallottakat, de még így is úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy egy unalmas műről van szó és azok az órák, amelyeket az értelmezésével töltöttünk el a szenvedés órái voltak. Valóban nem való ez a regény egy 13 éves gyerek kezébe: a XIX. századi magyar nyelvezet, a hosszú tájleírások, az, hogy a cselekmény nem pörög, hanem inkább csak hömpölyög, mint a Duna nyugodt napjain, nagyon könnyen el tudják venni még egy olvasni szerető és szövegeket könnyen értelmező általános iskolai tanulónak is a kedvét. Most is, 20+ évesen és jó pár könyv elolvasásával a hátam mögött is nehéz volt olvasni, néha elvesztem a részletekben....legalábbis az elején, úgy az első 100 oldalig. Ezután beszippantott a történet, élveztem az olvasását és nagyon nehéz volt letenni.

Gyönyörű romantikus mese ez a Modern Midasról, aki miután meglelte a kincsét megízleli a sikert, megjárja a poklot, hogy végül rátaláljon a Paradicsomra. Megfogott a történet is, a XIX. századi Magyarország korrajza, de ami igazán elvarázsolt az a fogalmazásmód, de legfőképp a karakterek ábrázolása. Jókai olyan szereplőket alkotott, akik kivétel nélkül közel tudtak kerülni hozzám, talán azért, mert annyira igaziak. Az erkölcseivel vívódó főszereplő, az alabástrom szobor Tíméa, a természetesen bájos Noémi, a biztonságot nyújtó Teréza mama, az úri hölgy, ki lelkében még mindig cselédlány Zófi mama és a saját fájdalmában (vagy gonoszságában?) megtört Athalie. Komáromba visz a kötelesség, de talán mindannyian szeretnénk meglelni a békét, a harmóniát, amit a Senki Szigete nyújthat. Molyon az első értékelésben az olvasó azt írja, hogy ezt vinné el a lakatlan szigetre, mert ebben minden benne van, amit az életről tudni kell. Ezzel mindent megfogalmazott.

Összességében azt gondolom, hogy csodálatos, klasszikus regény, a magyar irodalom egyik legszebbike. Rettegtem Jókai regényeitől, de most, miután becsuktam a könyvet ürességet érzek és csak arra tudok gondolni, hogy még több hasonlót szeretnék olvasni.

Kihívások 2016

Azok a molyos kihívások, amikre már feljelentkeztem és lehetőleg idén szeretném teljesíteni. A pirossal jelölt olvasmányok a tervezett elolvasnivalók.

1. Kötelező olvasmányok (újra)olvasása 2015/2016. tanév (4 könyv)június 15.-én jár le, már kettőt teljesítettem a 4-ből és egy folyamatban van
1. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (4.évf.)
2. Babits Mihály: A gólyakalifa (11.évf.)
3. Jókai Mór: Az arany ember ~ folyamatban (7.évf.)
--------------------------------------------------------------------
4. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (8.évf)/ Fazekas Mihály: Ludas Matyi (5.évf.)/ Petőfi Sándor: János vitéz/ Arany János: Toldi

2. Egy év - 12 színmű (12 dráma)

Ennek az a lényege, hogy 2015 november 18 és 2016 november 18 között olvassunk el 12 drámát, tehát havonta egyet. Majd szépen alakul, hogy melyik hónapban mihez lesz kedvem. 

3. Harry Potter (újra)olvasás
Egy év alatt kell újraolvasni a Harry Potter sorozatot, nekem erre október

4. 1001 könyv, amit... el kell olvasnod mielőtt meghalsz listáról 150 könyvet kell elolvasni 2016. december 31-ig. Ezt 100%, hogy nem fogom tudni teljesíteni, mert siralmas, jelenleg 30 könyvnél tartok (illetve van még kb 10 amit már olvastam, de újraolvasást igényel, hogy meg tudjam írni róluk az értékelést). Azért szeretnék minél többet elolvasni a listáról. Mondjuk az 50-et azért jó lenne elérni. :D

5.  Az Emlékek Őre-The Giver
Lois Lowry Az emlékek őre című könyvét kell elolvasni 2016. december 31-ig

6. Miamona's Reading Challenge 
Megadott kategóriákban kell olvasni

1. Frissensült ~ Idei, 2016-os megjelenésű kiadvány. Szeretnék idén eljutni a könyvhétre és ott beszerezni valami jó kis újdonságot!

2. Madarat tolláról ~ A címben vagy a borítón szerepeljen madár. Fekete István: Tüskevár, Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!, Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Suzanne Collins: Az éhezők viadala

3. Gyerek, gyerek, gyerek… ~ A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen. Emma Donoghue: A szoba

4. Al dente ~ Ízig-vérig olasz szerzőtől egy ízig-vérig olasz mű elolvasása. Dante Alighieri: Isteni színjáték, Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

5. Made in Hungária ~ Egy magyar szerző, magyar műve.

6. Borzongás ~ Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Dennis Lehane: Viharsziget

7. Hát ez kriminális! ~ Olvassunk bármilyen krimit. Agatha Christie, E. Stanley Gardner, Sir Arthur C. Doyle,

8. Cím: Eres ökör? ~ Elképesztő, hülye című könyv, ahol kíváncsiak vagyunk mit rejt a belső…Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom, Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg,  On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, Grady Hendrix: Horrorstör, Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek 

9. Mestersége??? ~ Olyan regény, és ez itt most megkötés, hogy ne dokumentarista leírás legyen, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt (pszichiátria)

10. Hahota ~ Olvassunk valami kacagtatót. Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány, Tara Sivec: Csábítások és csemegék, Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája,

M. C. Beaton: Agatha Raisin

+1. Játszd újra, Sam ~ Olvassunk újra valamit, amit csak szeretnénk. Paolo Giordano: A prímszámok magánya

7. 303 magyar regény újratöltve
A 303 magyar regény listáról 10 db könyvet kell elolvasni (egy szerzőtől 2 mű vehető figyelembe) 
Eddig öt könyvet olvastam el, tehát a felénél tartok, ezt egész biztos fogom tudni még idén teljesíteni.

8. A Magyar Próza Klasszikusai 
A Kossuth kiadó sorozatából kell 5 db könyvet elolvasni.
Jelenleg 2,5-nél tartok, tehát itt is féltávon, ez is biztos teljesül idén.

9. Kategóriák között Szabó Magdával (2019-ig)
3 Szabó Magda regényt kell elolvasni, ami különböző kategóriába esik: 
      a) gyerek/ifjúsági könyv: Abigél
     b) önéletrajzi regény: Az Ajtó/Régimódi történet/Megmaradt Szobotkának
     c) bármilyen más regény/esetleg dráma/esszé: Az őz (elolvasva)

10. Csak angolosan! Könyv +tea
Egy angol szerző regényét kell elolvasni és mellé teát szürcsölgetni. Ezt még a télen szeretném teljesíteni és közben megismerkedni egy olyan angol szerzővel, akitől még nem olvastam. 
 
Másra nem hiszem, hogy fel fogok jelentkezni, csak ha valami nagyon-nagyon egyedire bukkanok.

Things I Love Thursdays #1

Azon gondolkodtam, hogy lehet valamilyen más címet kellene adni ennek a rovatnak, mert egyre inkább nehezebb pozitív dolgokat kiemelnem az életem kapcsán. Szeretném, ha megmaradna, hogy pár mondatot írok a hetemről, de nehéz összeállítani a pozitív listát. Bár pont ez lenne a lényege szerintem, hogy minden mögött/mellett megtaláljam a jót, a pozitívat, hát megpróbálom...

• volt egy szilveszter, amit legjobban az alábbi kép fejez ki:  

Az elmúlt éveim egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy annak alakulnia kellett volna és azt mondják, hogy olyan az éved, mint az előző éved utolsó órai és az új év első órái. Nos én már elég sok mindent kipróbáltam a szilveszterezés kapcsán: baráti társasozós este (kevés alkohollal), házibuli kevés alkohollal, házibuli olyanokkal, akik közül kb. 2 embert ismerek, egyetemi szilveszter és tavaly az alkoholmámoros szilveszter. Szóval azt mindenképpen kijelenthetem, hogy tavaly ittam annyit, ami idén is kitartott. :D Olyan azonban még nem volt, hogy átaludtam volna a szilveszter éjszakát, idén ezzel próbálkoztam. Nem teljesen sikerült, pontban éjfélkor felébredtem a himnuszra, a szemben lévő házból fellőtt tűzijátékra és a kiscicám pánikrohamára (ami az előbbi eseményből fakadt). Szóval meghallgattam a himnuszt, megnéztem a tüzijátékot, megnyugtattam a cicám és aludtunk tovább...

• sütöttem islert, amit "kézműves islernek" neveztem el, mivel elég csúnya lett, de az ízével nem volt baj (mostanában mindig ilyeneket sütök! :D) pozitívum: pontosan tudom mi volt vele a probléma: 1) vékonyabbra kell a tésztát nyújtani 2) több margarinnal kell felolvasztani a tortabevonót 3) nem Marika tortabevonót kell használni. Ezek alapján hamarosan újra elkészítem. 
•  megint sok jó filmet néztem az ünnepeken
• volt egy szülinapom, amiről nem nagyon szeretnék beszélni. :D Mondjuk úgy, hogy az ünneplés picit várat magára, másrészt tudom, hogy az év első munkanapja volt és az emberek nem igazán ébredtek még fel, de volt pár ember, akitől nagyon rosszul esett, hogy elfelejtett felköszönteni...
• így az első munkahéten elküldtem jó pár önéletrajzot (ami ugye az ünnepek miatt szünetelt)
• nálunk hagyomány, hogy Vízkereszt napján leszedjük a karácsonyfát és a karácsonyi dekorációkat, ez idén is megtörtént. 
• stílusosan elolvastam Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című drámáját
• esett a hó
• olvastam, hogy az elültetett (tulipán) virághagymákat a megmaradt karácsonyfa ágával le lehet takarni és az megvédi a fagyoktól
•  elvették molyon a kötelező olvasmányos kihívásomat, mert módosítottam, hogy mikori olvasásokat fogadok el. Oké, tényleg nem olvastam el az a 600 soros súgót, hogy mikre kell odafigyelni a kihívásnál, de az a stílus, amivel ez az egész le lett reagálva. Már nem csak a rukkolában, hanem a molyban is csalódnom kellett. pozitívum: gondolkodtam már rajta, hogy örökbe adom, mert egyre kevesebb kedvem/energiám/időm volt rá, szóval nem gond, hogy megszabadultam tőle, csak maga az eljárás, ahogy ez lezajlott. A kötelező olvasmányokkal kapcsolatos érdeklődésem átkerül a blogra. 
• csináltam a blognak új designt (tudom, túlzás, de azt hiszem nagyon szépen alakul az irány, amerre szeretném elvinni a blogot, még valami jó címet kellene neki találni)
• olvasom a "rettegett" Arany embert és hatalmas pozitív csalódás! :)

Gabriel García Marquez: Száz év magány

Gabriel García Márquez: Száz év magány, 1967. (Magvető, 2008, 374 oldal)

"E könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a „játszódik”, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.
Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar – de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.

A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: „A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte.”
Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen."

Először 18 évesen olvastam és lehet, hogy a kötelező szócska miatt vagy mert belezavarodtam az Aurelianok és José Arcadiok forgatagába vagy egyszerűen túl sok volt a valóságba vegyített természetfeletti, de akkoriban 3,5*-ra értékeltem. Azóta több Marquez regényt is olvastam, ami mind a 'kedvenc könyvem listán' végezte, így úgy gondoltam, hogy itt az ideje átértékelnem a kapcsolatomat a talán legismertebb regényével. Most azt gondolom, hogy a Száz év magány tagadhatatlanul 5*-os.

Nagyon tetszett, hogy nincsenek párbeszédek, az egy-egy mondat, amit a szereplők saját szájából hallhattunk mindig nagyon ütött. Kicsit mindegyik szereplővel tudtam azonosulni, főleg azzal a szenvedéllyel, ami az egész Buendia családot jellemezte. Ursula a „tyúkanyó”, a család lelke és összetartója (halála után nagyon hiányzott a történetből), az Aurelianok az igazság bajnokai, Amaranta, Rebeca, Meme, akiknek a nagybetűs szerelem a végzetük. Az idő körben forog, a történelem ismétli önmagát, hiába minden küzdelem a boldogságra: a család végzete a magány. Nekem úgy tűnt, mintha a családtagok csak úgy lettek volna, hiába estek szerelembe, alapítottak családot, háborúztak, szerelmeskedtek, valójában csak önmagukban/nak léteztek.

Szomorú volt, ahogy szépen lassan kiürült a ház. A vége pedig kegyetlen. Marquez már-már elhiteti az olvasóval, hogy van remény arra, hogy az utolsó Buendiák kilépjenek a mókuskerékből, de aztán végül bekövetkezik az elkerülhetetlen: a bűnben fogant nemzedék bukása.
Egyébként a regénynek van egy nagyon megmagyarázhatatlan, varázslato hangulata, Marquez fantasztikusan fogalmaz, olyan természtességgel ír mindenről, ami alapjában véve cseppet sem az, hogy az olvasó is természetesnek veszi és egy szemrebbenés nélkül olvas tovább.
Nagyon megfogott, idő kell ahhoz, míg fel tudom dolgozni és újabb Marquez regényt veszek a kezembe.