"A kötet három kisregényt tartalmaz: a Glóriá-t, a Macskajáték-ot és a Tóték-at.
A címek egymásutánja nemcsak a keletkezési időrendet jelzi, hanem azt a
folyamatot is, mely az örkényi groteszket egyre tökéletesebbé érlelte.
Egyik nyilatkozatában az író mind a három kisregényt az egypercesek
alapképletére vezette vissza, s mind a hármat nagyobb arányú groteszknek
nevezte. S a közös nevezőt, a látásmód és a hangvétel rokonságát nem is
hehéz fölfedezni bennük. Az első kisregény a felszabadult, ironikus
játékosság és az emberszeretet fegyelmének sajátos kettősségével kelt
összetett hatást. Amíg a mű hőse, Soror Glória az apácarend feloszlatása
után rá nem hangolódik az evilági életre, amíg rokonszenves, de
komikusan életidegen merevsége föl nem oldódik, amíg valamennyire is meg
nem találja helyét az emberek között, tehát egészen a regény végéig,
szorongva és együttérezve mulathatunk a félreértések, tétova kísérletek,
groteszk kalandok és váratlan helyzetek sorozatán A Macskajáték két
idősebb leánytestvér szívszorítóan mulatságos története. Az egyik
nyugatra költözött dúsgazdag fiához, minden földi jónak részese, de
béna, mozgásképtelen; a másik itthon maradt, társbérletben lakik,
szerelmében boldog, majd boldogtalan, indulatos és akaratos asszony.
Levelezésükből, feledékenységükből, hazudozásaikból, álmodozásaikból,
múltszépítő mámoraikból izgalmasan és hitelesen rajzolódik ki egy
testvérpár életútja. A Macskajáték ironikus villódzású rajz és
megrendítő elégia az öregkorról. Egyidejűleg mutatja be az öregedés
groteszk tragikumát, az életkedv hatalmát s a legyőzhetetlen
szeretetvágyat. A harmadik kisregény, a Tóték, melynek színpadi
változatát a világ számtalan színházában játszották vagy játsszák, az
abszurd történetbe vetített társadalom- és világszemlélet kivételes
eredménye. Remekmű. A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és
tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik, múlhatatlan
művészi érvényű tiltakozás az embert megszégyenítő, megalázó zsarnokság
és ostobaság ellen."
GLÓRIA
Alapvetően nem egy vidám történetről van szó, mégis az elbeszélésmód, a
sajátos Örkény stílus és humor miatt talán a keserédes szóval tudom
legjobban jellemezni. Többször elmosolyodtam Soror Glória kalandjain,
esetlen próbálkozásain a világi életben, ugyanakkor szomorú az, ahogy
elveszíti élete értelmét és egyik napról a másikra belecsöppen egy olyan
közegbe, amivel nem tud mit kezdeni.
Egyébként nekem ez tetszett a legkevésbé a három kisregény közül, talán mert nem eléggé groteszk, hanem inkább nagyon is valóságos.
Egyébként nekem ez tetszett a legkevésbé a három kisregény közül, talán mert nem eléggé groteszk, hanem inkább nagyon is valóságos.
MACSKAJÁTÉK
„Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar
már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi
nevetünk.”
Én sok idős embert ismertem (nagyszüleimmel nőttem fel és volt kialakult baráti társaságuk), így az alapszituációt (idősek szerelmi háromszöge)
egyáltalán nem éreztem groteszknek. A művet jellemző komikusságot
inkább (ismételten) a sajátos Örkény stílus és humor okozza. Imádtam,
olyannyira, hogy leültem délután, hogy pár oldalt olvasok, de ott
ragadtam és nem hagyott addig nyugodni, míg a végére nem értem (pedig
nem első olvasás volt). Nagyon tetszett a felépítése, hogy levelekből,
telefonbeszélgetésekből bontakozik ki a történet. Végében van valami
nagyon zseniális, mert egyszerre folyt a könnyen a nevetéstől és a
szomorúságtól is.
TÓTÉK
A Tót családhoz vendégségbe érkezik az Őrnagy, a család pedig igyekszik mindenben a kedvében járni a kissé bolondos embernek, gyakran erejükön felül teljesítve....
A kisregény abszurdan humoros, ugyanakkor fájdalmasan valóságos. A
felépítése zseniális: a fő információ, amit mi, olvasók már az elején
megtudunk, de a szereplők nem – teljesen más meglátásba helyezi a
történetet. Akárhogyan is nézem, nálam Örkény hatalmas kedvenc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése