Charles Dickens: Szép remények

Charles Dickens: Szép remények. 1861. (Magvető, 2004, 496 oldal)

 „Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből."

Szeretem Dickenst, de ez most nagyon nem jött át.
Az eleje nagyon tetszett, de amikor Pip felnőtt és Londonba került teljesen más véleménnyel lettem a regényről. Kezdjük a főszereplővel. Az elején egy aranyos kisfiú, akit őszintén sajnáltam, amiért nővére zsarnokoskodik, erőszakoskodik felette, de vigasztaló volt, hogy ott van Joe, akiben igaz barátra lelt. Már akkor kezd megváltozni, amikor megismerkedik Estellával, de miután Londonba költözik kifejezetten ellenszenvessé vált. Joe egy igazán jószívű, egyszerű kovácsember, aki teljes szívéből szereti Pipet, erre a fiú teljesen elfordul tőle, szégyelli őt, elfelejtve azt, hogy honnan is jött. Nagyon idegesített, sok volt az unalmas rész, már egyáltalán nem tudott lekötni a beképzelt Pip története. Havisham kisasszony karakterét túlzásnak éreztem, Esthellát viszont kedveltem (inkább magát a karakterábrázolást). Egyébként a kedvenc szereplőm Joe mellett Herbert volt. A fegyenc motivációját nem tudtam érteni és az, hogy mindenki ismer mindenkit és minden mindennel összefügg kicsit sok volt.

ui.: A 2012-es film nagyon-nagyon jó. (Sajnos jobban tetszett, mint a könyv).