Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi 1.: CSONTVÁROS

Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi 1. könyv: Csontváros, 2007. (Könyvmolyképző kiadó, 2014, 468 oldal)

 "Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére."

Úgy éreztem, hogy már "kinőttem" a vámpíros-vérfarkasos-démonos történetekből, illetve a Twilight saga és a Szürke ötven árnyalata eléggé elvette a kedvem a New York Times bestsellerektől, szóval nem igazán érdeklődtem a Végzet Ereklyéi iránt addig, amíg...meg nem néztem a filmet. (Most már) tudom, hogy a könyv közelébe sem ér, de akkor nagyon megragadott, végig fenntartotta az érdeklődést és olyan fordulatok voltak benne, amiktől csak kapkodtam a fejem. Onnantól kezdve tudtam, hogy el kell olvasnom a könyvet.

Nos azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett a könyv, jó stílusban íródott, olvastatja magát, mindig történik valami, az olvasó egy percre sem tud unatkozni. Teljesen magába szippantott az Árnyvadászok világa, alig tudtam letenni a könyvet és visszacsöppenni a valóságba. Azt gondolom, hogy ez bizony a maga kategóriájában a legjobb sorozatkezdő kötet a Harry Potter óta. Annak ellenére mondom ezt, hogy maga az alaptörténet és a felvázolt világ nem feltétlenül a legegyedibb, kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónő már megalkotott történetekből itt-ott el vett volna egy keveset és alakított volna rajta. Ezt nem rosszindulatból írom, mert ez semmit sem von le a regény élvezhetőségéből. Kaland, harc, szerelem, árulás, család, humor és egy számunkra teljesen ismeretlen világ - amibe ha belépünk, biztosan nem ereszt.

A karakterek szerintem nagyon jól kidolgozottak és a szerelmi szál sem két oldal után jön be a képbe, hanem fokozatosan alakul ki. Clare végre egy olyan főhősnőt tudott megalkotni, aki nem idegesítő, nem rémesen ostoba, hanem értelmes, szerethető, átlagos 16 éves lány, akivel még huszonéves fejjel is nagyon jól tudtam azonosulni. Értem ezalatt azt, hogy valószínűleg hozzá hasonlóan cselekedtem volna az adott helyzetekben, tehát kijelenthetjük, hogy az írónő (végre!) egy olyan női főszereplőt alkotott, aki ésszerűen cselekszik. Jace nekem egyáltalán nem a könyves álompasi, engem néhol idegesítettek az önelégült megjegyzései és néha nagyon úgy éreztem, hogy akkor is beszél, amikor nem kéne! Nekem sokkal szimpatikusabb volt Alec, de a fiúk közül Simont szerettem meg a legjobban (olyan aranyos!). Valentine méltó főgonosz, akit viszont egyáltalán nem tudtam hova tenni az Luke, szerintem teljesen felesleges karakter volt, engem legalábbis zavart a jelenléte. Rajta kívül még Madame Dorothea-t nem kedveltem.  

A regény végi csavar nekem tetszett, az utolsó fejezetek kellőképpen meghozzák a hangulatot, hogy kíváncsian vegyem kézbe a sorozat következő kötetét!

Things I Love Thursdays #52

Kezdek egyre jobban belejönni a blogolásba, egész sok piszkozat bejegyzésem van most. Jövőre igyekszem még jobban kiteljesedni, de mielőtt a jövő évi terveimről lenne szó, nézzük mi történt ezen a héten...

- a karácsony eltelt, idén szerényebben, mint a megszokottak, de azt gondolom nem ez a lényeg. Hanem, hogy együtt voltunk, egészségesen, finomakat ettünk, jó filmeket néztünk, sokat nevettünk. Dickens Karácsonyi ének című regényét olvastam közben és azt gondoltam,  hogy nekem semmi olyat nem tud mutatni a múlt vagy éppen a jövő karácsony szelleme, ami miatt változtatnom kéne
-  zöldséges pite
- chai tea - isteni
- még mindig nem értem a star wars őrületet
- próbáltam rendezgetni a blogot, de nem igazán van türelmem a szerkesztéshez

Ez a hét már egyértelműen elszaladt és leginkább pihenéssel és azzal telt, hogy átgondoljam, hogy mik is a megvalósítandó tervek 2016-ra. Írtam könyves-filmes összefoglalókat is, majd szépen kikerülnek.

 Amit szeretnék elérni 2016-ban

- találni egy (jó) munkát
- a lehető legkevésbé stresszmentesen lebonyolítani a lakáscserét
- többet mozogni - zumbázni és kipróbálni a jógát és hasonló sportokat
- sokat sütni-főzni és minél több receptet alkotni
- elmenni a mohácsi busójárásra
- külföldön nyaralni (mondjuk Horvátország)
- folytatni az olasz tanulást
- sokat olvasni, művelődni, kirándulni, színházba járni
- kertészkedni 

- folytatni a blogolást. Igazából semmi célom nincsen vele, nem érdekel, hogy olvassa-e bárki is a bejegyzéseket, nekem nagyon jó érzés kiírni magamból mindent, ami foglalkoztat!

Alexandre Dumas: A három testőr

Alexandre Dumas: A három testőr, 1844. (Szépirodalmi, Budapest, 1961, 762 oldal)

 

 "Alexandre Dumas legismertebb regénye feledhetetlen olvasmány mindazoknak, akik szeretik a kalandos történeteket. A regény cselekménye XIII. Lajos uralkodása alatt játszódik. Abban a korban, amikor egymást érik a cselszövések, amikor nyom nélkül tűnnek el udvaroncok, katonák, gazdag polgárok, mert keresztezték a mindenható Richelieu bíboros útjait.
A regény fõszereplõi, a királyi testõrség három tagja és D'Artagnan lovag igazi jó barátok, akik esküvel fogadják, hogy tûzön-vízen keresztül szolgálják szeretett királynéjukat. Richelieu fondorlatos módon meg akarja buktatni a királynét. Ám nem számolt a négy lovaggal…"

Első könyvem Dumas-tól és amikor először kezembe vettem az első reakcióm az volt, hogy „van beszélőkéje”. Terjedelmes a regény, viszont nem tud unalmas lenni. Történelem, cselszövés, ármány, intrika, kaland és sok-sok humor jellemzi. Már az elején jókat nevettem, ahogy D'Artagnan belebotlik a testőrökbe, majd a későbbi összes párbeszédüket imádtam! Az összetartásuk példaértékű.

Milady ritka ellenszenves karakter, ennek ellenére mégis van benne valami tiszteletreméltó: tisztában van a szépségével, a hatásával és ezt határozottan ki is használja a céljai érdekében. Viszont a fogságának és szökésének leírása túl hosszúra sikeredett. Közben úgy szerettem volna megrángatni Feltont, hogy "térj már észhez!"

A könyv becsukása után azt éreztem, hogy túl hirtelen lett vége és már-már hihetetlenül happy enddel. Összességében nagyon tetszett és örülök, hogy olvasás előtt semmiféle filmváltozatot nem láttam – így végig együtt tudtam izgulni a négy jóbaráttal a kalandos útjukon!

Külön szót érdemelnek a zseniális fejezetcímek (pl. D'Artagnan élre tör; Vadászat felszerelésre, Sötétben minden macska fekete; Mi mindenre jó egy kályhacső?; Mint a klasszikus tragédiában).

Karácsonyi filmmaraton

Asszem már említettem, hogy az egyik kedvenc karácsonyi időtöltésem bekuporodni egy nagy adag süteménnyel a tv elé és filmeket nézni. Tényleg rengeteg filmet nézek meg ilyenkor, legtöbbször a tv-ben leadottakat. Idén egy kis táblázatot is készítettem, hogy mit hol mikor nézek meg. Ezeket a filmeket néztem 2015. december 24. és 27-e között.

1. Reszkessetek, betörők! (1990) 5*

Nincs karácsony Kevin nélkül! - nagyon divatos szlogen lett manapság. Túlismételt filmről van szó, mégsem lehet megunni. (Majdnem) egy idős velem, ezalatt a (majdnem) 25 év alatt számtalanszor láttam már. Az elmúlt években kimaradt vagy éppen háttérzajként ment, de idén úgy gondoltam megnézem újra a trilógiát! És nem bántam meg cseppet sem.

Nem meglepő, ha azt mondom az első rész a legjobb, vicces, kedves, de azért igencsak elgondolkodtató. Bármekkora is a rohanás, a készülődés, egy család hogy felejtkezhet el a legkisebb gyerekről? Kevin rettentő tündéri, az elején nagyon élvezi, hogy "eltüntette" a családját, de aztán rájön, hogy ez nem is annyira jó dolog. Végeredményben ügyesen feltalálja magát, megvédi a házát (:D), némely jelenet könnyesre nevetősre sikeredett (pl. a pizzafutáros vagy amikor úgy tesz, mintha buli lenne a házban). És nem mellesleg a zenéje is csodálatos, különösen ez. 

2. Reszkessetek, betörők! 2. Elveszve New Yorkban (1992) 5*
Maradt a szereplőgárda és körülbelül ugyanazokkal a jelenetekkel van tele, mint az előző rész, de nagyon jól működnek és semmivel sem rosszabb film, mint az első része.

3. Reszkessetek, betörők! 3. (1997) 3*

Aranyos film és önmagában nagyon jól megállná a helyét, de mivel már készült előtte két rész, így ez már nem annyira élvezhető. Azok a jelenetek, amelyek egyszer-kétszer megállták a helyüket, harmadszorra már unalmasak. Hiába a jó háttérsztori, hiába aranyos a főszereplő kisfiú, egyrészt kicsit életszerűtlenek a jelenetek, másrészt a Reszkessetek betörők nem Reszkessetek, betörők Kevin nélkül, azaz Macaulay Culkin nélkül. Szóval egyszer megnéztem, hogy ez is van, de csak az első két rész az igazi, a megunhatatlanul újranézős.

(Megdöbbenve láttam, hogy készítettek egy 4. részt is, amiben visszatérünk a McCallister családhoz, de teljesen mások a szereplők, mint az első részben. Az egész történetvezetést nem értem, de az biztos, hogy nem fogom megnézni).

4. Őrült, dilis szerelem (2011) 3,5*

Valamikor már láttam ezt a romantikus vígjátékot, de nem sokra emlékeztem belőle (Ryan Goslingon kívül:P). Tipikusan egyszer nézhető kis film, kellemes szórakozást nyújt, semmi mást. Engem kicsit az Igazából szerelemre emlékeztetett, itt is több szálon futnak a cselekmények (amik a megfelelő időben összeérnek) és természetesen a szerelem áll a középpontban.

5. Bűbáj (2007) 5*
Aranyos, szerethető film, a tündérmesékből a valóságba csöppent hercegnőről. Amy Adams fantasztikusan alakítja a naiv, mesevilágban élő hercegnőt. Természetesen teljesen kiszámítható a történet, de roppant vicces szituációkat produkál az a helyzet, ahogy a mesevilágból idecsöppent herceg és hercegnő próbálnak boldogulni a valóvilágban.

6. Merida, a bátor (2012) 4*
 Disney & Pixar alkotás, ami számomra kötelező, hiszen imádom a meséiket, mégsem túlzottan nagy kedvvel ültem le megnézni ezt a filmet. Végül egy kellemes élménnyel gazdagodtam, de azért túlzottan kiemelkedőt nem nyújtott. A látványvilág gyönyörű, a történetet pici fantáziátlannal éreztem. 

7. Holiday (2006) 5*
Nagyon-nagyon tetszett! A szereplők szerethetőek és mind nagyon-nagyon jól hozzák a szerepüket. Én Jack Blacket eddig nem nagyon bírtam, de itt egy nagyon kedves figurát alakít, talán Őt kedveltem a legjobban. Eleve az Iris&Miles szál kötött le jobban, de Cameron Diaz és Jude Law is nagyon jól játszott. A történet szerint két nő otthont cserél és ezzel az egész életük megváltozik. Elég hosszú film (2óra15perc), de egyszerűen elrepül az idő, mert végig fenntartja az érdeklődést, egyetlen egy unalmas jelenet nincs benne. És a zenék is fantasztikusak. :)

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Daniel Defoe: Robinson Crusoe, 1719 (Kossuth / Népszabadság, Budapest, 2006, 254 oldal)

 

"Századok óta közkedvelt ifjúsági regény a Robinson, noha szerzője annak idején felnőtteknek szánta. A kalandvágyból űzött fiatalember tengerre száll és sok viszontagság után hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Itt mindenkitől elhagyatva diadalmaskodik a természet erőin, emberi életnek megfelelő feltételeket teremt magának.
Az emberi leleményesség és akaraterő diadalált zengi a regény, s valószínűleg ezért is vált az ifjúság kedvenc olvasmányává. A cselekmény maga igaz történet. Alexander Selkirk matrózt kapitánya büntetésből partra tette a lakatlan Juan Fernandez-szigeten, s a matróz négy év fél évet töltött ott egyedül. Defoe az ő elbeszélése alapján írta meg regényét.
Robinsonja a mostoha természeten diadalmaskodó, civilizált ember szimbóluma lett."

Szó szerint faltam azokat a részeket, amikor Crusoe a szigeten volt: ahogy feltalálta magát és berendezkedett (téli lak- nyári lak, búzatermesztés, szőlőaszalás, kosárfonás, agyagedények készítése stb.) Ennek ellenére magát a karaktert nem sikerült megszeretném. Hatalmas tisztelet neki, hogy ezt így véghez tudta vinni, de ennek ellenére egy beképzelt, főnökösködő embert láttam benne, aki lenézi a többi embert (a sziget királyának képzeli magát, a többieket pedig alattvalónak nézi). Ezért is onnantól kezdve, hogy rátalál Péntekre már nem annyira tetszik a regény, a vége pedig főleg nem, az utolsó kalandot már teljesen feleslegesnek éreztem.

Viszont külön pozitívuma a regénynek az a rendkívüli optimizmus, ami jellemzi illetve a jó és rossz dolgok egymás mellé állítása.

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Charles Dickens: Karácsonyi ének, 1843. (Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 100 oldal)

 

"AJÁNLÁS

Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!

Tisztelő barátjuk és hívük

1843 decemberében C. D."

A történet főszereplője Ebenezer Scrooge, egy uzsorás. Fösvény, lelketlen milliomos, aki utál minden szépet és jót, sőt a karácsonyi ünnepeket és az arra való készülődést is egyenesen gyűlöli. Mindössze két ember van az életében. Az egyikük Fred nevű unokaöccse, akivel alig tartja a kapcsolatot. A másik Bob Crachit, aki saját rosszul fizetett és agyondolgoztatott alkalmazottja. Lelketlensége miatt karácsony előtt három szellem látogatja meg.

Ismertem már a történetet, még talán általánosban olvastam az angol könnyített verzióját, aztán később az évek során lehetetlen volt nem belefutni valamiféle feldolgozásába. Kicsit úgy érzem, hogy a számtalan feldolgozás között elveszik az eredeti történet. Én is évek óta terveztem, hogy egyik karácsonykor elolvasom, míg idén rá került a sor.

Gyönyörű mese, ami elvarázsolt, terjedelméhez képest sokáig olvastam, minden mondatát megízlelve, nagyon tetszett Dickens fogalmazásmódja, mégsem tudok rá nyugodt szívvel 5*-ot adni. Lehet, hogy a fent említettek miatt, de maradt némi hiányérzetem az olvasás után. Nem jött át teljesen a mondanivalója. Manapság nagyon is meg tudom érteni azt, ha valaki nem szereti a karácsonyt, mert szerintem sokaknál már nem arról szól, amiről szólnia kéne, hanem az anyagiakról. Az emberek nagy része ilyenkor teljesen kifordul önmagából, össze-vissza vásárol olyan dolgokat is, amelyekre valójában semmi szüksége. Karácsony után az emberek nem azt kérdezik egymástól, hogy "hogy telt a karácsony?", hanem, "mit kaptál?". Szerintem a karácsonynak valahogy úgy kellene kinéznie, ahogy a második szellem, a jelen karácsony szelleme mutatta meg Scrooge úrnak. Ha nem is kerül sok minden az ünnepi asztalra, ha nem is roskadozik a karácsonyfa alja az ajándékoktól: a lényeg, a család együtt van, együtt töltik ezeket a napokat. 

Nagyon tetszett a felépítése a regénynek és bár Scrooge úr tényleg roppant érzéketlen, anyagias, csak az üzlet érdekli, de annak hasznát vagy a jó üzlet kötéséből adódó boldogságát senkivel sem osztja meg. Nekem Ő egy percig sem volt ellenszenves, mert éreztem, hogy valószínűleg okkal vált ilyenné. És valóban...Nem rossz ember, ha az lenne, nem látogatná meg a három szellem, hogy ráébressze arra, hogy amerre tart az valójában nem teszi Őt boldoggá.

Hatott rám a regény, azt hiszem engem is "meglátogatott" a múlt és a jelen karácsony szelleme és úgy érzem, hogy a jövő karácsony szelleme se mutat olyat, ami miatt változtatnom kellene.

Things I Love Thursdays #51

Úgy látszik, hogy nincs mostanában olyan hét, amikor ne mennék át egy kisebb lelki válságon, ezen a héten is volt egy dolog, ami nagyon nem érintett jól, de most itt a karácsony: a szeretet, a pihenés és a finom falatok ünnepe. 

Már kész a beigli és egy csokis-meggyes roládot is sütöttem...hát mondjuk úgy, hogy ezt a receptet nem feltétlenül most kellett volna kipróbálni. A ronda, de finom esete áll fenn. A "karácsonyfa" is fel van díszítve. Lassan pedig a szentesti vacsora is el kezd készülni. :)

Ami még a héten történt: 

- karácsonyi menü tervezés és készítettem egy kis táblázatot is, hogy milyen filmeket szeretnék megnézni az ünnepeken. Imádok ilyenkor a sütis tányérommal és egy jó teával lekuporodni a tv elé! 

- Ha már filmek: megnéztem hétvégén a Social Network - a Közösségi háló című filmet, ami bár nagyon tetszett, nagyon megrendítő is volt számomra. A facebook alapítója valóban egy zseni, de  a stílusa és ahogy a legjobb barátjával viselkedett...nem volt túl megnyerő. Persze kérdéses, hogy mennyire követte a film a valóságot.

- megkaptam a rukkarácsonyi csomagot, aminek kibontásakor szóhoz se jutottam, annyi gyönyörűséget találtam benne (Dickens: Karácsonyi ének című könyve mellett csoki, könyvjelző, hűtőmágnes)

Tavalyi kép, de idén is megállja a helyét! :)