"Nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, nincs holttest. A híres pszichiáter,
Viktor Larenz lánya, Josy rejtélyes körülmények között eltűnik.
Hollétére nem derül fény. Négy évvel később: Viktor egy nyaralóba vonul
vissza, hogy feldolgozza a történteket, de egy napon ismeretlen nő
kopogtat az ajtaján. A nőt kényszerképzetek gyötrik, melyekben újra meg
újra megjelenik egy kislány, aki Josy-hoz hasonlóan nyomtalanul eltűnik.
Viktor beleegyezik, hogy kezelni fogja a nőt, de a terápia egyre inkább
drámai hangvételű kihallgatássá fajul..."
Ez egy tipikusan olyan könyv, amit képtelen voltam letenni. Olvastam otthon, buszon-villamoson, zöld lámpára várva, ebéd közben, egyszóval mindenhol. Egyszerűen az első oldaltól kezdve magába rántott és nem engedett.
Alapszituáció: a híres pszichiáter, Viktor Larenz 11 éves kislánya egy napon eltűnik az orvosi rendelőből, mert a kislány már hónapok óta valamiféle rejtélyes betegségben szenved. 4 évvel később Viktor visszavonul Parkum szigetére, hogy feldolgozza a történteket. Váratlanul egy ismeretlen nő lép be az ajtaján és olyan információval áll elő, ami miatt a már nem praktizáló Viktor beleegyezik abba, hogy kezelje a skizofrén nőt. Innentől kezdve azonban semmi sem az, aminek látszik...folyamatos feszültségben tart...Együtt megyünk végig a főszereplővel azon az úton, amikor kiderül mi történt a lányával. Amikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk, jön még egy csavar.
A könyvben lényegében a Münchausen by proxy szindrómával ismerkedünk meg, amelynek következtében valaki azért bántja azt, akit a legjobban szeret, mert fél, hogy elveszíti Őt. Hatalmas tragédia, ha öntudatlanul, saját agya rabjaként cselekszik valaki. Szörnyű lehet arra ébredni, hogy valójában mi tehetünk mindenről és könnyebb elmenekülni egy álomvilágba.
Az egész kiváltó oka azonban mégsem a betegség volt, hanem a pénz...mindig, minden a pénzre vezethető vissza.
A történet még egy nagy erőssége számomra, hogy iszonyúan igaznak tűnik...bármikor megtörténhet velünk is...az agyunk bármikor becsaphat minket.
Az egész kiváltó oka azonban mégsem a betegség volt, hanem a pénz...mindig, minden a pénzre vezethető vissza.
A történet még egy nagy erőssége számomra, hogy iszonyúan igaznak tűnik...bármikor megtörténhet velünk is...az agyunk bármikor becsaphat minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése