1. Honoré de Balzac: Goriot apó
Szeptember első napjaiban fejeztem be, újraolvasás volt, egyrészt az általam létrehozott kötelező olvasmányos kihívás miatt, másrészt az 1001 könyv listán is szerepel. Sokkal jobban megérintett, mint a gimiben.
Szeptember első napjaiban fejeztem be, újraolvasás volt, egyrészt az általam létrehozott kötelező olvasmányos kihívás miatt, másrészt az 1001 könyv listán is szerepel. Sokkal jobban megérintett, mint a gimiben.
2. Csehov: Sirály
Ez is újraolvasós volt. Annyit tudok rá mondani, hogy tipikus Csehovi mű. Nem történik semmi, a szereplők tehetetlenek, magányosak, nem tudnak mit kezdeni magukkal, mindegyiküknek meg van a maguk tragikus sorsa: mindenki boldogtalan, mindenki csak vágyakozik, mindenki szerelmes, de mindenki másba szerelmes, mint aki őt szereti. Mindenki önző, mindenki csak önmagával van elfoglalva, mindenki elbeszél a másik mellett.
Alapvetően nekem tetszett a dráma, az első mondat nagyon ütős, kellőképpen megteremti az alaphangulatot (amúgy is Mása számomra a legszimpatikusabb szereplő).
Ez is újraolvasós volt. Annyit tudok rá mondani, hogy tipikus Csehovi mű. Nem történik semmi, a szereplők tehetetlenek, magányosak, nem tudnak mit kezdeni magukkal, mindegyiküknek meg van a maguk tragikus sorsa: mindenki boldogtalan, mindenki csak vágyakozik, mindenki szerelmes, de mindenki másba szerelmes, mint aki őt szereti. Mindenki önző, mindenki csak önmagával van elfoglalva, mindenki elbeszél a másik mellett.
Alapvetően nekem tetszett a dráma, az első mondat nagyon ütős, kellőképpen megteremti az alaphangulatot (amúgy is Mása számomra a legszimpatikusabb szereplő).
3. Thomas Mann: Mario és a varázsló
A kötelező Tonio Kröger anno nagyon elvette a kedvem Thomas Manntól, de aztán úgy döntöttem, hogy a komoly történelmi háttérrel és
mondanivalóval rendelkező Mario és a varázslót el kell olvasnom. Bár
olvasás közben „elfelejtkeztem” erről a háttérinformációról, nagyon
tetszett az elbeszélés. A hosszú bevezető sem zavart, sőt azt hiszem
kellett a nyomasztó események megalapozásához. Mert abban a pillanatban,
amikor Cipolla megjelenik kialakul egy hátborzongató, félelmetes
légkör, ami beszippantja az olvasót és az utolsó oldalakig fogja tartja.
A végét kétszer kellett elovasnom, mert annyira a környezet hatása
alatt voltam, hogy elsőre fel sem fogtam. Ettől zseniális ez a mű.
4. Agatha Christie: Mrs. McGinthy halott
Ezzel a kötettel végérvényesen Agatha Christie rajongóvá váltam (édesanyám megfertőzött).
Nagyon szerencsétlenül jártam ezzel a regénnyel! :D Egy régi kiadású, kissé viseltes példányt sikerült beszerezni, aminek a gerince és ezáltal a lapjai önálló életre keltek. Még egész az elején tartottam, mikor olvasás közben a lehető legrosszabb oldalon volt képes kinyílni (az utolsón) és az alábbi mondatot sikerült elolvasnom hirtelen: „ XYZ csakugyan gyilkos!” Természetesen az ilyen információt az agyam képtelen elfelejteni! Ez a kis incidens azonban semmit nem vont le a regény élvezhetőségéből. Nagyon izgalmas és csavaros, humoros (Poirot dolgain többször felnevettem). Még így is alaposan sikerült meglepnie az írónőnek!
Ezzel a kötettel végérvényesen Agatha Christie rajongóvá váltam (édesanyám megfertőzött).
Nagyon szerencsétlenül jártam ezzel a regénnyel! :D Egy régi kiadású, kissé viseltes példányt sikerült beszerezni, aminek a gerince és ezáltal a lapjai önálló életre keltek. Még egész az elején tartottam, mikor olvasás közben a lehető legrosszabb oldalon volt képes kinyílni (az utolsón) és az alábbi mondatot sikerült elolvasnom hirtelen: „ XYZ csakugyan gyilkos!” Természetesen az ilyen információt az agyam képtelen elfelejteni! Ez a kis incidens azonban semmit nem vont le a regény élvezhetőségéből. Nagyon izgalmas és csavaros, humoros (Poirot dolgain többször felnevettem). Még így is alaposan sikerült meglepnie az írónőnek!
5. Mikszáth Kálmán: A sipsirica
Olvastam már jobbat is az írótól, de azért ez is tetszett. A Mikszáthos történetvezetés adott, elindít két történetet, ami a végén szépen összefonódik. Társadalomkritika a „boldog békeidőknől”, de akár ma is megállja a helyét. Anyagiasság, hatalom, félrenézés: ugyan, csak is egy örült gondolhat arra, hogy a gróf úr egy ilyen „inkorrektnek nevezhető üzelembe” keveredjen. Abszurd dolgokat tud kitalálni ez a Druzsba.
ui.: A kastélybeli jelenetek egész Kafkaira sikeredtek. :D
6. Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Ez is újraolvasós volt és nagyon örülök, hogy ismét a kezembe vettem ezt a regényt, mert sokkal többet adott, mint első olvasatra.
Ez is újraolvasós volt és nagyon örülök, hogy ismét a kezembe vettem ezt a regényt, mert sokkal többet adott, mint első olvasatra.
7. William Golding: A Legyek Ura
Sokáig szégyelltem magam, amiért kimaradt ez az ismert regény az életemből, de sajnos hatalmas csalódás volt.
8. Moliere: Tartuffe
„A Tartuffe egy kis g***!” – ez a mondat a
színházi előadás szünetében hangzott el egy emberkétől és azóta
akárhányszor eszembe jut a darab, mindig ez a mondat ugrik be!
Végülis…elég jól összefoglalta a lényeget. :D
Nekem nagyon nagy kedvencem, igazi komédia, jókat tudok rajta nevetgélni (minden szereplőben van valami igazán komikus), de emellett nagyon jó képet fest az álszenteskedő emberről. A fordítás is fantasztikus!
Nekem nagyon nagy kedvencem, igazi komédia, jókat tudok rajta nevetgélni (minden szereplőben van valami igazán komikus), de emellett nagyon jó képet fest az álszenteskedő emberről. A fordítás is fantasztikus!
OKTÓBERi tervek
1. Agatha Christie: Paddington 16.50
2. J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (újraolvasós)
3. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (kimaradt kötelező)
4. Moliere: Képzelt beteg (dráma)
5. Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1001 könyv)
—————————
Ha ez nem lenne elég:
+1. Guy de Maupassant: Egy asszony élete (világirodalom klasszikusai, 1001 könyv)
+1. Babits Mihály: A gólyakalifa (303 magyar regény)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése