Lényegesen kevesebb időm volt ebben a hónapban olvasni, mint azelőtt, de azért szépen teljesítettem a terveket. 3 regényt olvastam el, de se hónap legjobb könyvét, se hónap csalódását nem tudok választani, mert egyik se volt rám túlságosan kiemelkedő hatással. A hónap elején a Kékszeműfiú nagyon tetszett, de mivel nem első olvasás volt, ezért a katarzis elmaradt.
1. Joanne Harris: Kékszeműfiú
A borító és a fülszöveg azonnal megfogott 5 évvel ezelőtt, meg is kaptam születésnapomra és el is olvastam hamarosan. Nem egészen azt kaptam akkor, amire számítottam, de ettől függetlenül nagyon tetszett, bár sokszor csak kapkodtam a fejem, nem teljesen értettem, hogy mi a fikció, mi a valóság. Konkrétan 5 évnek kellett eltelnie, mire úgy éreztem, hogy le kell vennem a polcról a Kékszeműfiút. Ismét nagyon tetszett, talán még jobban, mint első olvasásra, jobban oda tudtam figyelni a részletekre, bár az igazsághoz nem kerültem sokkal közelebb. Egy idő után már nem próbáltam összerakni a kirakóst, csak sodródtam az
árral, amely hol felemelt, hol a mélybe taszított. Joanne Harris az
emberi lélek jó ismerője. Karakterei mind eltorzult, beteg emberek, a
hangulat nyomasztó, felkavaró és pont ettől zseniális a regény,
letehetetlen és felejthetetlen.
Picit csalódás volt ez a könyv az előző kötet után és ez legfőképpen Szultánának volt köszönhető. Ettől függetlenül tetszett, ismét sok mindent tudhattam meg az
arab kultúráról, történelemről, mindennapokról, mondhatnám úgy is, hogy
újabb szörnyű részletek derültek ki. Több helyen be kellett csuknom a
könyvet és szünetet kellett tartanom az olvasásban, mert egyszerűen nem
bírtam tovább olvasni…
3. Nagy Katalin: Intőkönyvem története
Aranyos kis könyv, de többet vártam tőle. Leginkább a nosztalgia érzése töltött el, mert attól függetlenül, hogy
én több, mint 30 évvel a könyv megjelenése után voltam 13 éves lány,
nagyon is sokszor ismertem 10 évvel ezelőtti önmagamra a főszereplőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése