Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely

Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely, 1902. (Interpopulart Könyvkiadó, 1995)

"Az Éjjeli menedékhely Gorkij leghíresebb, a világ minden nagyobb színházában játszott színműve a tőkés társadalom aljára sodródott emberek sorsát tárja fel páratlan emberábrázoló és megelevenítő erővel. Alakjainak vergődő-megnyugvó hullámzásából két hang szól hozzánk, a kapitalizmus kíméletlen kritikája, a kapitalizmusé, mely korai vagy kései formációjában is az emberek nagy tömegét rántja le a „fenékre”, de kihalljuk belőle a szocialista humanizmus hitét is, melynek legfőbb tartalma: az ember felszabadíthatja magát mindenféle elnyomás alól."

A mű eredeti címe "Mélyben". - igazán találó. Mélybe zuhant emberek pillanatképeiből áll a dráma. Emberek, kik kényszerűségből összekapcsolódnak az éjjeli menedékhelyen, de azért mégiscsak függetlenek egymástól. Megrendítő az a közöny, ami a műben történő tragédiákat kíséri.

"Mindig így van: születnek, élnek, meghalnak, mire való ez a sajnálkozás?"

Luka valamiféle változást hoz a szereplők életébe. Más, mint a többiek: mindenkihez van néhány kedves szava, biztatja a nyomorban tengődő embereket, akiknek látszólag  esélyük sincs arra, hogy változtassanak életükön. Luka testesíti meg a műben a jót, legalábbis kezdetben erre következtethet a  gyanútlan olvasó. A legfontosabb pillanatban azonban eltűnik. Mint a bűvész, elillan és az általa felépített illúziók összeomlanak. Nem marad más, csak a csalódás, a kételkedés. Az éjjeli menedékhely lakói is emberek, nekik is vannak vágyaik, ők is szeretnének szépen, tisztességesen élni. Az öreg csavargó megadta nekik a reményt, de ez csaló remény volt, az igazság az, hogy nincs menekülés a mélyből. 

Nagyon komor és megrendítő volt ez a dráma számomra és talán éppen azért, mert egyben túlságosan is realista. 

Brad Steiger · Sherry Hansen Steiger Csodálatos elbeszélések macskákról

Brad Steiger · Sherry Hansen Steiger: Csodálatos elbeszélések macskákról. (Alexandra, Pécs, 2006, 264 oldal)

"Megható és igaz történetetek rendkívüli cicákról. A sikeres szerzőpáros legújabb gyűjteményében figyelmét olyan lenyűgöző macskáknak szenteli, akikkel nem mindennapi dolgok estek meg. Minden akadályt leküzdő cicákról, csodás megmenekülésekről, a bátorságról és hősiességről olvashatunk e bámulatos történetekben."

Mindig is imádtam az állatokat, főleg a cicákat. Mondhatni sokáig kellett várnom arra, hogy saját cicám legyen, de végül 2012. október 6-a egy különleges nap lett az életemben. Egy találkozásé, ami után az életem más lett, sokkal színesebb, sok-sok szeretettel és dorombolással teli. Sosem feledem azt a pillanatot, amikor Iulius megérkezett új otthonába. Türelemmel, kellő távolsággal igyekeztem felé közelíteni, leguggoltam elé, mire neki első dolga volt odaszaladni hozzám és beugrani az ölembe. Azóta is elválaszthatatlanok vagyunk, bár mivel mindketten elég akaratos személyiségek vagyunk, gyakran össze tudunk veszni! :D 

Ebből a könyvből kiderül, hogy a macskák milyen különleges. csodálatos lények. Bár látszólag csak magukkal vannak elfoglalva, valójában mindenre képesek a gazdáikért, barátaikért. Többségében tetszettek ezek a történetek, sok olyan érdekességet tudtam meg a cicákról, amiket eddig nem tapasztaltam. Igazából én mindent el tudok róluk képzelni, de azért volt néhány történet, amit picit túlzásnak éreztem pl. macskaszellem visszatérése, vagy a spirituális kapcsolat macska és gazdi között vagy éppen a beszélő macska. Több történet ismétlődött, csak a nevek és a helyszínek változtak. Ennek ellenére kellemes kikapcsolódást nyújtott, de annyit még meg kell jegyeznem, hogy a fordítás pocsék lett. 

Jean Sasson: Királyi sivatag

Jean Sasson: Királyi sivatag. (Gabo Kiadó, 2000, 328 oldal)

"Szultána hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét." 


A trilógia első két kötetéről szóló értékelésem itt olvasható. 
Legalább annyira tetszett, mint az első rész. Bár még mindig azt gondolom, hogy nem ildomos erre a könyvre a "tetszik" szót használni. Annyi szörnyűséget olvastam benne, annyira szívfájdítóan hihetetlen és gyomorforgató volt számomra az az élet, ami Szultánának jutott. Aztán a második kötetben, A hercegnő lányaiban nagyon nem szimpatizáltam Szultánával és bár ebben a kötetben is sokszor nagyon gyerekesen viselkedett, jó volt látni, hogy felismeri saját hibáit és igyekszik változni. 

Hiába már a 3. része a sorozatnak, még mindig elborzadok azokon a szörnyűségeken, amelyek Szaúd-Arábiában megtörténhetnek. Ennek ellenére továbbra is nagyon érdekes volt újabb részleteket megtudni az arab kultúráról (különösen a sivatagi kirándulás tetszett). Azt a mérhetetlen gazdagságot, amiben a királyi család él fel sem tudtam fogni, de egy biztos: a gazdagság nem sokat ér, ha közben folyamatos elnyomásban kell élni, Örülök, hogy megismerhettem Szultána történetét és jó érzésekkel tettem le a trilógia utolsó részét, mert bár nem tipikus happy end a vége, azért már megjelent a fény az alagút végén.

Olvasmányélményeim 2016 májusában

Hét könyvet olvastam 2016 májusában: hat regény és egy verses mesét. Ért pozitív-negatív csalódás egyaránt. Lássuk bővebben:

1. Yann Martel: Pi élete     4*

Felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Tetszett, úgy érzem, hogy adott valamit, de azért nem került be az újraolvasós könyvek közé. Néhol untam, túl részletesnek és vontatottnak éreztem, máskor szörnyülködtem (volt néhány igen gyomorforgató jelenet), megint máskor izgultam főhősünkért. Mindenképpen érdemes volt elolvasni!

2. Grégoire Delacourt: Vágyaim listája           4* 
Engem nagyon elgondolkodtatott a regény, érdekes a témája. A mondanivalója bár közhelyes, de mégis van benne igazság.

3. Felkai Ádám: Para körút     3*
Nekem nem nagyon tetszett ez a regény. Nagyon kuszának éreztem a történetet, igazából a végére se állt teljesen össze, a gyilkosságok néhol motiváció nélkülinek tűntek és indokolatlanul sok volt benne a meztelenség. Kettő dolog miatt kap tőlem 3*-ot: 1) Budapesten játszódik, így a helyszínek elevenen jelentek meg előttem 2) Valóban volt benne egy-két jelenet (vagyis inkább beszólás), amin elmosolyodtam. Pl. „alapelvem, hogy akit ma megölhetsz, ne halaszd holnapra.”„Azóta is kedvenc mondása: csak akkora legyen az arcod, ameddig a takaród ér. Vagy valami ilyesmi. Még nem dolgozta ki egészen,…”

4. Petőfi Sándor: János vitéz    5*

Ez egy nagyon aranyos verses mese, amit érdemes elővenni időnként felnőtt fejjel is. Petőfi Sándor egy zseni, úgy bánik a szavakkal (és rímekkel), amire szerintem nem sokan képesek. Gyönyörű képek elevenednek meg a költeményben. Emellett van benne minden, ami egy jó könyvhöz kell: romantika, humor, harc, varázslat. Igazi lélekmelengető kis könyvecske. :)

5. Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve   4* 

Novellák, apró életképek sorozata a regény, melyekből megelevenednek a cseh történelem fontos dátumai. Nekem nagyon tetszettek ezek a szösszenetek úgy a 200. oldalig. Kundera egyedi hangulatot teremtett, amibe teljesen el tudtam merülni, a gondolatokat, amiket megfogalmazott nagyon igaznak éreztem, akár a saját életemre is ki tudnám vetíteni. Úgy éreztem, hogy ezek az írások személyesen nekem szólnak. Az utolsó két fejezet sajnos már kevésbé tetszett, kicsit kívül kerültek komfortzónámon. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy még többször el fogom olvasni életem során és mindig új gondolatokat fogok felfedezni benne! 

 A HÓNAP CSALÓDÁSA

Egyrészről Felkai Ádám Para körútja, de igazából ettől nem vártam olyan sokat, szóval inkább itt a helye: Mette Jakobson: Minou szigete című regényének.

A könyv kötése, a fehér lapok, a betűtípus és a borítókép azonnal megfogott. Hát még mikor elolvastam a fülszöveget, amely érdekes karaktereket, nyomozást, kalandot ígért és A Kis herceghez volt hasonlítva! Ezek után úgy éreztem, mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet, de sajnos nagyon nagy csalódás ért, egyáltalán nem hozta az elvártat. Se egyhangú élet felborulása, se nyomozás nincs a könyvben. Helyette van egy nagyon sivár, komor, hideg légkör (folyamatosan fáztam a könyv olvasása közben), egy magányos kislány, aki folyamatosan emlékezik. Zavaros emlékek halmaza a regény, titkok, kérdések tárháza, amik megválaszolatlanul maradnak. Ráadásul a „vendéglátás” nekem picit meredek volt.
Az kétségtelen, hogy az író nagyon szépen fogalmaz és vannak igazán jó gondolatai, szerethető pillanatai a könyvnek, de nekem hiányérzetem maradt.

A HÓNAP LEGJOBB KÖNYVE

Gabriellle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete.

Imádtam! Már a borítója is olyan kis bájos, a történet pedig annyira szívmelengető. Szerelem, humor, titok, fájdalom, szeretet és irodalom - ez mind benne van ebben a történetben, ami látszólag csak egy hétköznapi történet, de mégis sokkal-sokkal több annál. És bevallom, a végén egy-két könnycsepp is kicsordult.

Engem teljesen elvarázsolt és ebben nagy szerepe volt annak is, hogy minden sorából sugárzik a (könyvek iránti) szeretet.

Egyéb

Jelentkeztem molyon a Nagy nyári olvasmánylista nevezetű kihívásra, mely keretében 2016.június 1- és aug. 31 között 10 db könyvet kell elolvasni egy általunk előre meghatározott lista alapján.

Íme az én listám:

1. Sara Gruen: Vizet az elefántnak
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
3. Agatha Christie: A titokzatos Kék Vonat
 4. Jean Sasson: Királyi sivatag
5. J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
6. Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
7. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
8. J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
9. Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
10. Louis de Bernières: Señor Vivo és a kokainbáró 

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete. 2014. (Magnólia Kiadó, 2014, 237 oldal)

"A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.
Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”."


Könyvmoly. Jelentése: valaki, aki imád könyveket olvasni. A köztudatban úgy él ez a fogalom, miszerint a könyvmoly befelé forduló, unalmas, konzervatív, csak a könyveinek élő egyén. Ez a könyv rácáfol erre és bebizonyítja, hogy egy könyvmolynak is lehet regénybe illő élete!

Imádtam! Már a borítója is olyan kis bájos, a történet pedig annyira szívmelengető. A 237 oldalas kis könyvecske A.J. Fikry könyvesbolt-tulajdonos életét meséli el azután, hogy azt hitte minden véget ért: elvesztette szeretett feleségét és legnagyobb vagyont érő tárgyát is. Bár közhelyesen hangzik, mégis igaz: ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy ablak. A. J. életében is kinyílt egy ablak, ami megváltoztatta/felfordította az életét, ami utat nyitott a boldogsághoz. Szerettem Fikry karakterét (bár mindig egy ősz hajú öregúrnak képzeltem el a viselkedése alapján), ahogyan a többi szereplőt is. Külön hozzáad a szerethetőséghez a helyszín, a kis sziget, ahol mindig zajlik az élet. Szerelem, humor, titok, fájdalom, szeretet és irodalom - ez mind benne van ebben a történetben, ami látszólag csak egy hétköznapi történet, de mégis sokkal-sokkal több annál. És bevallom, a végén egy-két könnycsepp is kicsordult.
Engem teljesen elvarázsolt és ebben nagy szerepe volt annak is, hogy minden sorából sugárzik a (könyvek iránti) szeretet.
Nagyon jó megoldás, hogy minden fejezet egy-egy novella ajánlóval kezdődik. Úgy érzem, ezeket a novellákat szép sorjában el kell majd olvasnom.
Csak egy baj van: az olvasott példányt vissza kell vinnem a könyvtárba.

ui.: külön említést érdemel a rendőr könyvklub! :D

A lottózás története

A lottó szerencsejáték, nevét az olasz lotto (jelentése: sors, nyeremény) szóból kapta.

Eredete

Génua városállam a szenátorok kormányzó testületének tagjai közül évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre sorsolás útján delegálták az új szenátorokat. A génuai polgárság évről évre izgatottan várta az ünnepélyes választásokat, és persze szinte mindannyian fogadásokat kötöttek az öt polgár személyére. Aki legalább két új tanácstag nevét eltalálta, már valamilyen mértékű jutalomhoz juthatott. A legtöbbet természetesen az a fogadó vághatta zsebre, aki mind az öt újdonsült szenátor nevét megjósolta. A fogadások olyan népszerűvé váltak, hogy külön iroda, majd később irodahálózat szervezésére volt szükség.

Az esedékes évi sorsolással megbízott szenátor Benedetto Gentile volt az, aki javasolta a városvezetésnek, hogy a játék hivatalos jelleggel bírjon, jövedelme pedig szolgálja ezentúl az állam céljait. Az elgondolást tett követte. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak. Az olasz városállamokban sorra nyíltak a lottériák. 

Magyarországi története  
A génuai rendszerű lottót 1751-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban. Az osztrák lottó bérlője, Cataldi gróf 1763-ban Magyarország területére is koncessziót kapott. Az első játékokat Budán és Pozsonyban rendezték, de sokfelé felállítottak szelvénygyűjtőhelyeket. A bevételek egyharmada az államkincstárat, második harmada a körzet út- és vízépítő hatóságait illette meg, és csak a harmadik harmadából részesedhettek a lottótársaság szervezői. Magyarországon azonban a lottó akkor még nem keltett érdeklődést.
Az államkincstár részesedése fokozatosan a bevétel négyötödére nőtt, mígnem II. József 1787-ben egyszerűen saját kezelésbe vette az osztrák lottózást.
1868-ban létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság.

A modern lottó
23, 26, 33, 37, 66 - egy 66 éves özvegyasszony, Ring Sándorné 850 ezer forintot vihetett haza ezzel az öt számmal (gyerekei évszámai + saját életkora) 1957 tavaszán, hat héttel az ötöslottó bevezetése után. A mai modern lottó 1957. január 17-én,  született meg, amikor a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó megszervezésével. A szerencsejáték bevezetésénél gazdasági- és politikai megfontolások is közrejátszottak: a politikai vezetés többletbevételi forrásnak, a magyar tárdadalom az 1956-os forradalom utáni "búfelejtőnek" tekintette.

1957. február 13-án a Sportfogadás című újság már részleteket közölt a részvételi szabályzatból. „A lottószelvényeken 90 szám közül 5 számot kell a fogadóknak megjelölniük. Ha ezek közül 2 vagy annál több megegyezik a kisorsolt számokkal, akkor nyernek.” A játékszabályok szerint az elméleti esélyek a következők: az öttalálatosé: 1: 43 949 268, a négytalálatosé: 1: 103 410, a hármasé: 1: 1 231, a kettesé pedig 1: 44. Egy lottósorsjegy ára kezdetben 3,30 forint volt.

Az első sorsolást március 7-én a Móricz Zsigmond Kultúrotthonban tartották, a sorsjegyeket február 13-án kezdték el árusítani, s már az első héten több mint 100 ezer szelvény érkezett be. Kezdetben a sorsolásokat mindig csütörtök este tartották, amelyek nyilvánosak voltak, ahogyan az eladott sorsjegyek száma, a nyereményalap összege és annak nyertesek közötti elosztása is.

A legnagyobb hazai lottónyeremény 2003 novemberében volt, a szerencsés nyertes 5 milliárd 92 millió forintot vihetett el. A magyar lottónyertesek szinte kivétel nélkül kerülik a nyilvánosságot. Annyi azonban kiderült, hogy az eddigi legnagyobb hazai lottónyertes Sárváron adta fel az ötmilliárdot érő szelvényt, de nem ott lakik, csak fürdőzni ment oda. A hatalmas nyereményt a család valóban szerencseként élte meg, nem okozott náluk traumát, alaposan átgondolták jövőjüket. 

 És Te mit tennél, ha nyernél a lottón? Jocelyn Gourbette-et nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára. Grégoire Delacourt: Vágyaim listája című könyvről szóló értékelésemhez kattints a linkre!

http://funnylittlefeelings.blogspot.hu/2016/05/gregoire-delacourt-vagyaim-listaja.html

Forrás.
http://mult-kor.hu/20120117_ossznepi_bufelejto_
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lott%C3%B3
http://www.fortunaweb.hu/A_lotto_tortenete
http://www.origo.hu/itthon/20040128jelentkezett.htm

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

 Grégoire Delacourt: Vágyaim listája. 2012. (Park Könyvkiadó, 2014, 188 oldal)

"„Az első szerelmes éjszakáinkat juttatta eszembe, azokat, amikor hajnalban azt gondolja az ember, hogy most már akár meg is halhatna, azokat, amelyek nem szólnak semmi másról, megállnak önmagukban, nem ér el hozzájuk semmi, sem a világ zaja, sem a gonoszsága. Aztán idővel ezek a zajok és gonoszságok mégis elérik az embert, és jönnek a nehéz ébredések és a kegyetlen kiábrándulások. A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk." A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle. A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára."

!AZ ÉRTÉKELÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!

Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy hercegnő leszek és eljön értem fehér lovon Carlos Daniel Bracho a Paula és Paulinából. Később arról álmodoztam, hogy állatorvos leszek és egy állatokkal teli telken fogok élni. Tizennégy évesen arról álmodoztam, hogy a Mamámhoz időben kiér a mentő és még együtt töltünk pár szép évet, hogy tanácsokat ad a gimnázium "túléléséhez", hogy együtt választjuk ki a szalagavatós ruhámat. Húszévesen arról álmodoztam, hogy régész leszek, majd hogy idegenvezetőként körbeutazom a világot. Végül könyvtár szakot végeztem és idegenvezető tanfolyamot, nem dolgozom egyik szakmámban sem és a herceg sem kopogott be (még) az ajtómon. Ez van. 25 éves vagyok. És még vannak álmaim. 

Jocelyne Gurbette 47 éves, egy vidéki kisvárosban él és egy rövidáruboltot üzemeltet. Sok mindenről álmodozott, de az élete úgy hozta, hogy szinte mindenről le kellett mondania.  Már nincsenek álmai, megelégszik az életével, örömét leli a munkájában, van két szép gyereke, akik már a saját maguk életét élik és szereti a férjét.
"Boldog vagyok Jóval. 
Amikor anyám még élt, és naplót írtam, nem ilyen életről álmodtam, nem ilyesmiről írtam." 

A családom minimum 30 éve lottózik.
"Emlékezetük mélyére ásnak, hátha hirtelen megjelennek nekik az igazi, a bűvös nyerőszámok. Egy születési dátum. Egy meghatározó találkozás időpontja. Az ideális testsúlyuk. A taj-számuk. Annak a háznak a házszáma, ahol felnőttek. Dátumok, amikor valami először történt velük. Egy csók vagy más. Egy csalódás, ami még ma is fáj. Egy telefonszám, amit hiába hívogatnak."
A nagymamám kezdte megjátszani a dátumokat, amelyek állandó számokká váltak, amelyeket 30 éve nem húztak ki és valószínűleg az elkövetkezendő 30 évben sem fognak, mégis muszáj megjátszani.
"jaj, Jo, ha egyszer végre nyernék, el sem tudod képzelni, mi mindent csinálnék!
Ma megkérdeztem tőle: Mit csinálnál, Mado? Nem tudom, felelte. De akkor is nagyszerű lenne."
Valóban nagyszerű lenne! Vennék egy gyönyörű házat valahol Budán. És egy tóparti nyaralót. Egy piros autót. Elutaznék Olaszországba várost nézni és nyelvet tanulni. Vennék egy nespresso kávéfőzőt. Beiratkoznék egy cukrász tanfolyamra, majd nyitnék egy kis cukrászdát. És természetesen megvenném a családtagjaimnak és a legközelebbi barátaimnak azt, amire a legjobban vágynak. Bármit.
"De változtatna ez bármin? Nem töltöttünk elég időt együtt, nem sokat nyaraltunk együtt… Vajon mindez még pótolható, a magány orvosolható? Az elhidegülés megállítható? A félelmeink legyőzhetők? A pénz közelebb hozza az embereket, vagy eltávolítja őket egymástól?"

Jocelyne-t egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, Ő mégis az egyik régi cipőjének talpbetétje alá rejti a csekket.. Nem szól a nyereményről senkinek, emészti magát, listákat ír, mik lennének a legszükségesebb dolgok, amiket megvenne, de végül egy centet sem költ el a nyereményéből. Ugyanúgy éli az életét, ahogyan azelőtt, míg minden össze nem omlik körülötte.
Engem nagyon elgondolkodtatott a regény, valójában ki képes erre? Hogy nyerjen 18 millió eurót és ugyanott folytassa az életét, ahogy azelőtt? Jocelyne valóban boldog volt a hétköznapi életével vagy sokkal inkább félt kimozdulni a komfortzónájából, rettegett változtatni a megszokásain?
"Az utcán újra megfogja a kezemet. Csodálatos férj vagy, Jo, a bátyám, az apám vagy, az összes férfi egy személyben, akire egy nőnek szüksége lehet.
Félek, hogy ellenségnek is jó lennél."
Én azt gondolom, hogy Jocelyne szerette a férjét, de nagyon jól ismerte is. Tudta, hogy a pénz el fogja választani őket egymástól, ezért inkább igyekezett nem tudomást venni a nyereményéről. Nem mondom, hogy egyetértek a férj döntésével, de valahol mélyen legbelül egy icipicit megértem, hogy miért tette azt, amit tett. Nekem nem annyira volt szimpatikus Jocelyne, nagyon nem tudtam azonosulni vele, persze nem kizárható, hogy hasonlóan reagálnék egy ilyen helyzetben, mint Ő.
A regény végét én túl mesterkéltnek éreztem, nem tetszett. Összességében viszont tetszett a regény, a mondanivalója talán közhelyes, de van benne igazság.
"Anyám még most is éppen annyira hiányzik, mint aznap, amikor leroskadt a járdára. Mindig elfog a reszketés, ha rá gondolok. Mindig sírva fakadok. Kinek adjam a 18 547 301 euró 28 centemet, hogy visszakapjam őt?"

Néhány érdekesség a lottózás történetéről. itt