Louis de Bernières Señor ​Vivo és a kokainbáró

Louis de Bernières: Señor ​Vivo és a kokainbáró. 1991. (Tericum kiadó, 2007, 315 oldal)

 

 

" A Senor Vivo és a kokainbáró egy meg nem nevezett országban játszódik, de leginkább Kolumbiát juttatja eszünkbe. A több szálon futó regény megtévesztően optimistán indul, hogy aztán brutális tragédiába torkolljon. A nemzetközi politika ütközik itt az igaz szerelemmel, de korántsem elcsépelt módon. Dionisio Vivo, a fiatal filozófiatanár sorra írja a kokainbárókat ostorozó cikkeit, annak ellenére, hogy rendszeresen talál a háza előtt kivágott nyelvű hullákat. Legjobb barátja, Ramon, a város egyetlen becsületes rendőre, óvatosságra inti, de az elhivatott Dionisio hajthatatlan. A helyi kokainbáró több bérgyilkossal is megpróbálja elhallgattatni a kellemetlenkedő fiatalembert, de Dionisiót mintha természetfeletti erők védenék, minden merényletből sértetlenül kerül ki. A mágikus védelem azonban nem terjed ki Dionisio szeretteire."

 

 

 

Nézegettem az olvasmánylistámat és meglepően vettem tudomásul, hogy én 5 évvel ezelőtt olvastam ezt a könyvet. Emlékszem a borítójára és arra is, hogy honnan vettem le a Szabó Ervin könyvtár polcáról, de maga a történet egyaránt nem hagyott nyomot bennem, szóval úgy gondoltam, kicsit felelevenítem az emlékeimet.

A dél-amerikai irodalomnak (vagy a dél-amerikában játszódó történeteknek) mindig egy nagyon különleges, megfoghatatlan hangulata van. Bár a Senor Vivo és a kokainbáró egy meg nem nevezett országban játszódik, az olvasás közben egy cseppet sem kételkedtem abban, hogy ízig-vérig latin-amerikai környezetben járunk.

A regény „megtévesztően optimistán indul, hogy aztán brutális tragédiába torkolljon” – írja a fülszöveg, És valóban, az elején meg-megmosolyogtatott a brujo szerencséje, hogy mindent sikerült megúsznia, de túlságosan már ekkor sem tetszett a regény. Túl sok szálon futott a cselekmény, sok volt benne a felesleges jelenet és bár nagy kedvenceim a mágikus-realista regények, itt inkább idegesítettek ezek az elemek. Viszont a szerelmi szál igencsak erős a történetben, ez volt az, amiért érdemesnek tartottam arra, hogy tovább olvassam, de ez aztán olyan brutalitássá fajult, hogy arra nincsenek szavaim. Persze van ebben valami zseniális is, de – lehet épp rosszkor olvastam – nagyon nem jött át nekem.

Ami tetszett a regényben az a leplezetlen társadalomkritika, hogyan maradhat fenn kokainbárók önkényuralma és vajon véget vethet-e ennek az egyszemélyes hős?