2016. május 4., szerda

Olvasmányélményeim 2016 áprilisában

Eltelt egy újabb hónap és én újabb szuper élményekkel gazdagodtam az olvasott könyveknek köszönhetően. 6 könyvet olvastam a hónapban: 2 drámát, 2 francia kisregényt, 1 thrillert és egy ifjúsági regényt. Lássuk, melyek voltak ezek!
A filmet láttam előbb és teljesen lenyűgözött, ezért nem volt kérdéses, hogy hamarosan a könyvet is el fogom olvasni. Igaz, hogy már ismertem a cselekményt az olvasáskor, de ettől függetlenül ugyanúgy hatással volt rám főképp a leírások, a hangulat miatt, amit az írója teremteni tudott.

William Shakespeare: Hamlet 3*
Szeretem Shakespeare drámáit, de valamiért a Hamlet eddig számomra kimaradt. Pedig, valljuk be: alapmű. Mégis úgy érzem, hogy nem ok nélkül nem olvastam el eddig, mert bár jó kis dráma ez – amit az is mutat, hogy elég sok mondata szállóigévé vált –, nekem mégsem igazán tetszett. Nagyon nehéz a nyelvezete, nem igazán pörög a cselekmény és az ember nagyon könnyen elvész a 'tépelődő hős' monológjai között. Többször elkalandozott olvasás közben a figyelmem és a vége túl erőszakos lett.

A film nagyon tetszett, de csak miután megnéztem értesültem róla, hogy könyvadaptációról van szó. Azt kell mondjam nem hiába lett olyan zseniális a film, a készítői remek alapanyagból dolgozhattak. Lehane nagyon jól ír, végig nagyon izgalmas a történet, fenn tartja a feszültséget és nem tudom, hogy mi fog történni a következő oldalon. Nagyon nyomasztó a hangulata, lassan bontakozik ki a történet, hogy aztán a végén jól odacsapjon. Picit bánom, hogy a filmet láttam előbb, mert így nem ütött akkorát a könyv, de így is azt gondolom, hogy ez a regény a maga műfájában zseniális. 

Samuel Beckett: Godot-ra várva 4,5*
A Godot-ra várva egy meghatározhatatlan időben és térben játszódó zseniálisan abszurd dráma. A történések jelentéktelenek, a szereplők elbeszélnek egymás mellett, Godot-ra várva megpróbálják kicsit elütni az időt. „Milyen gyorsan múlik az idő, ha az ember jól szórakozik!” A dráma olvasása közben a kedves olvasó igencsak jól szórakozik, de közben rájön, hogy nem is olyan ismeretlen számára a csavargók helyzete. Bizony mindenki vár valamire: a buszra, a postásra, egy barátra, a munkaidő végére, az estére, egy újabb kihívásra, egy szebb napra, a megfelelő alkalomra. Közben megpróbáljuk kitölteni az űrt, amit a várakozás okoz. „Várakozunk. Unatkozunk. Nem, ne tiltakozz, állatian unatkozunk, nincs vita. Nohát. Jelentkezik az alkalom a szórakozásra, s mi mit teszünk? Hagyjuk megrohadni. Gyerünk, munkára!” De mi lesz, ha közben eljön Godot? „Akkor megmenekültünk.” De mi lesz, ha mégsem jön el? „Holnap felkötjük magunkat. …… Hacsak Godot meg nem jön.”
És minden kezdődik elölről. Kétségbeesetten kapaszkodunk a saját Godot-nkba, aki nem jön el, de ott a remény, hogy holnap talán mégis eljön.
"Ezek szerint mihez fogjunk?
Ne csináljunk semmit. Az a legokosabb."


A HÓNAP CSALÓDÁSA

Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem ilyesfajta regényre számítottam, én azt hittem, hogy lesz történet, amolyan bevezetés-tárgyalás-befejezés, ehelyett kaptam egy mély lélektani regényt, egy céltalan bolyongást Párizs sötét utcáin, ami után némi hiányérzetem maradt. Kétségkívül van valami zseniális abban, ahogy Modiano ír, bár engem zavartak az ismétlések, a rövid mondatok, néha nagyon összefüggéstelennek tűnt a szöveg. Viszont ilyenek az emberi gondolatok és elérte azt, hogy a Kis Bizsu fejében találjam magam…csak azt nem tudom, hogy elég érett vagy éppen erős vagyok-e ehhez. 

A HÓNAP LEGJOBB KÖNYVE  
 
Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó 5* + kedvenc könyv!
Imádtam ezt a könyvet! Már nem tudom, hogy milyen meggondolásból került fel a várólistámra ez a könyv és nem tudom, hogy miért pont most vettem le a könyvtár polcáról, de azt hiszem a lehető legjobb időpontban talált rám, egy amolyan igazi szívmelengető olvasmány volt. Régen volt részem ilyen kiemelkedő olvasmányélményben, amit lehetett félreraktam, hogy olvashassam, így közel egy nap alatt végére értem ennek a francia kisregénynek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése