Yann Martel: Pi élete

Yann Martel: Pi élete. 2001 (Európa Könyvkiadó, 2012, 393 oldal)

"Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.

Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?
A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is."

AZ ÉRTÉKELÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!

"Van egy történetem, amitől hinni fog Istenben." Valahol itt kezdődik a történet és őszintén szólva én megijedtem ettől a mondattól. Nagy szavakra, vallási elmélkedésekre számítottam, ehelyett egy olyan regényt kaptam, amit mindenképpen érdemes volt elolvasni, nagyon elgondolkodtatott, de semmit sem változtatott az Istenhez vagy a valláshoz fűződő kapcsolatomon. Tetszett a könyv, úgy érzem, hogy adott valamit, de azért nem került be az újraolvasós könyvek közé.

A regény zseniálisan van felépítve. Nekem nagyon tetszett az első rész, az állatokról szóló érdekességek, a pillanatképek Pi Patel torontói életéből. Az író mindezeket izgalmasan, kellő humorral ábrázolta, még a fiú elmélyült vallásosságát is. Főhősünk hindunak születik, de hamarosan megkeresztelkedik, sőt egy iszlám imaszőnyeget is beszerez. "Amilyen gyorsan haladsz, ha hindu templomba mégy csütörtökön, mecsetbe pénteken, zsinagógába szombaton és keresztény templomba vasárnap, már csak három új vallásra kell áttérned, és szabadnapos leszel egész életedben."
Én valahogy semmi furcsát nem találtam ebben, szerintem a vallásban a lényeg nem a szokásokban, szertartásokban vagy abban rejlik, hogy éppen melyik Istenhez imádkozunk, hanem a hitben. A hit az, ami elvezet ahhoz, hogy Pi el tudja mesélni nekünk a történetét. Pi hitt önmagában, hitt Richard Parkerben, hitt a túlélésben, hitt a természetben.
A második rész, a Csendes óceáni jelenetek már megosztóbbak voltak a számomra. Néhol untam, túl részletesnek és vontatottnak éreztem, máskor szörnyülködtem (volt néhány igen gyomorforgató jelenet), megint máskor izgultam Piért annak ellenére, hogy nem nőtt túlságosan a szívemhez és amúgy is tudtam, hogy megmenekül.  A szigetes résznél le se tudtam tenni a könyvet, annyira lenyűgözött. Sok érzelem viharzott a lelkemben olvasás közben, de abban, hogy ennek a történetnek minden szava igaz, egy percig sem kételkedtem. "...feláldozzuk képzeletünket a durva valóság oltárán, s végül már nem hiszünk semmiben, és értéktelen álmokat álmodunk."  A regény végi csattanó alaposan fejbe vágott. Aztán minden a helyére került a fejemben: "az ember a legveszélyesebb állat az állatkertben."

Ha érdekel pár érdekesség a budapesti állatkertről, kattints ide. 

Things I Love Thursdays #18

Egész héten leginkább az az érzésem volt, hogy "nekem semmi sem jön össze", aztán most a hét végefelére már szépen kibontakozott minden és halad a maga útján az életem.

* meg van az új lakás!

* törley rosé pezsgőzés

* rájöttem, hogy a juhtúró nagyon finom :D

* megjelent egy receptem a Receptözön magazinban

* Nagy Futam légiparádé

* Obiban "bevásárlás" (növények + ládák)

* koszorúslány ruha nézés

* fagyizás a Szamos Cukrászdában

* forró csokis barátnős délután

* Pi élete: nem mondom, hogy kedvenc könyvem lett, de mindenképp úgy érzem, hogy gazdagabb lettem valamivel a könyv elolvasása kapcsán

Olvasmányélményeim 2016 áprilisában

Eltelt egy újabb hónap és én újabb szuper élményekkel gazdagodtam az olvasott könyveknek köszönhetően. 6 könyvet olvastam a hónapban: 2 drámát, 2 francia kisregényt, 1 thrillert és egy ifjúsági regényt. Lássuk, melyek voltak ezek!

Lois Lowry: Az emlékek őre 5*

A filmet láttam előbb és teljesen lenyűgözött, ezért nem volt kérdéses, hogy hamarosan a könyvet is el fogom olvasni. Igaz, hogy már ismertem a cselekményt az olvasáskor, de ettől függetlenül ugyanúgy hatással volt rám főképp a leírások, a hangulat miatt, amit az írója teremteni tudott.

William Shakespeare: Hamlet 3*

Szeretem Shakespeare drámáit, de valamiért a Hamlet eddig számomra kimaradt. Pedig, valljuk be: alapmű. Mégis úgy érzem, hogy nem ok nélkül nem olvastam el eddig, mert bár jó kis dráma ez – amit az is mutat, hogy elég sok mondata szállóigévé vált –, nekem mégsem igazán tetszett. Nagyon nehéz a nyelvezete, nem igazán pörög a cselekmény és az ember nagyon könnyen elvész a 'tépelődő hős' monológjai között. Többször elkalandozott olvasás közben a figyelmem és a vége túl erőszakos lett.

Dennis Lehane: Viharsziget 4,5*

A film nagyon tetszett, de csak miután megnéztem értesültem róla, hogy könyvadaptációról van szó. Azt kell mondjam nem hiába lett olyan zseniális a film, a készítői remek alapanyagból dolgozhattak. Lehane nagyon jól ír, végig nagyon izgalmas a történet, fenn tartja a feszültséget és nem tudom, hogy mi fog történni a következő oldalon. Nagyon nyomasztó a hangulata, lassan bontakozik ki a történet, hogy aztán a végén jól odacsapjon. Picit bánom, hogy a filmet láttam előbb, mert így nem ütött akkorát a könyv, de így is azt gondolom, hogy ez a regény a maga műfájában zseniális. 

Samuel Beckett: Godot-ra várva 4,5*

A Godot-ra várva egy meghatározhatatlan időben és térben játszódó zseniálisan abszurd dráma. A történések jelentéktelenek, a szereplők elbeszélnek egymás mellett, Godot-ra várva megpróbálják kicsit elütni az időt. „Milyen gyorsan múlik az idő, ha az ember jól szórakozik!” A dráma olvasása közben a kedves olvasó igencsak jól szórakozik, de közben rájön, hogy nem is olyan ismeretlen számára a csavargók helyzete. Bizony mindenki vár valamire: a buszra, a postásra, egy barátra, a munkaidő végére, az estére, egy újabb kihívásra, egy szebb napra, a megfelelő alkalomra. Közben megpróbáljuk kitölteni az űrt, amit a várakozás okoz. „Várakozunk. Unatkozunk. Nem, ne tiltakozz, állatian unatkozunk, nincs vita. Nohát. Jelentkezik az alkalom a szórakozásra, s mi mit teszünk? Hagyjuk megrohadni. Gyerünk, munkára!” De mi lesz, ha közben eljön Godot? „Akkor megmenekültünk.” De mi lesz, ha mégsem jön el? „Holnap felkötjük magunkat. …… Hacsak Godot meg nem jön.”
És minden kezdődik elölről. Kétségbeesetten kapaszkodunk a saját Godot-nkba, aki nem jön el, de ott a remény, hogy holnap talán mégis eljön.
"Ezek szerint mihez fogjunk?
Ne csináljunk semmit. Az a legokosabb."

A HÓNAP CSALÓDÁSA

Patrick Modiano: A Kis Bizsu 4*

Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem ilyesfajta regényre számítottam, én azt hittem, hogy lesz történet, amolyan bevezetés-tárgyalás-befejezés, ehelyett kaptam egy mély lélektani regényt, egy céltalan bolyongást Párizs sötét utcáin, ami után némi hiányérzetem maradt. Kétségkívül van valami zseniális abban, ahogy Modiano ír, bár engem zavartak az ismétlések, a rövid mondatok, néha nagyon összefüggéstelennek tűnt a szöveg. Viszont ilyenek az emberi gondolatok és elérte azt, hogy a Kis Bizsu fejében találjam magam…csak azt nem tudom, hogy elég érett vagy éppen erős vagyok-e ehhez. 

A HÓNAP LEGJOBB KÖNYVE  

 

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó 5* + kedvenc könyv!

Imádtam ezt a könyvet! Már nem tudom, hogy milyen meggondolásból került fel a várólistámra ez a könyv és nem tudom, hogy miért pont most vettem le a könyvtár polcáról, de azt hiszem a lehető legjobb időpontban talált rám, egy amolyan igazi szívmelengető olvasmány volt. Régen volt részem ilyen kiemelkedő olvasmányélményben, amit lehetett félreraktam, hogy olvashassam, így közel egy nap alatt végére értem ennek a francia kisregénynek.

Dennis Lehane: Viharsziget

Dennis Lehane: Viharsziget. 2003 (Agave Könyvek, 2010, 275 oldal)

"1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.
Dennis Lehane regénye 2003-as megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit – nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével."

Emlékszem, hogy néhány éve egyik este nem tudtam aludni, kapcsolgattam a tv-t és pont ekkor kezdődött a Viharsziget című film. Gondoltam csak belenézek, mert késő van, de aztán egyszerűen mozdulni sem tudtam a tv készülék elől..sőt, utána is csak feküdtem a sötétben, mert nem tudtam feldolgozni. Rettentően izgalmas, hátborzongató és fordulatos volt, a vége pedig nagyon meglepett! Sajnos csak ezután tudtam meg, hogy egy könyvadaptációról van szó.

Rátettem a várólistámra, de tudatosan figyeltem arra, hogy teljen az idő a film megnézése és a könyv elolvasása között, de annyira hatással volt rám a film, hogy 5 év után sem tudtam elfelejteni a nagy fordulópontokat. A könyv viszont szembejött velem a könyvtárban és úgy éreztem, nem várhatok tovább. Azt kell mondjam nem hiába lett olyan zseniális a film, a készítői remek alapanyagból dolgozhattak. Lehane nagyon jól ír, végig nagyon izgalmas a történet, fenn tartja a feszültséget és nem tudom, hogy mi fog történni a következő oldalon. Nagyon nyomasztó a hangulata, lassan bontakozik ki a történet, hogy aztán a végén jól odacsapjon. Picit bánom, hogy a filmet láttam előbb, mert így nem ütött akkorát a könyv, de így is azt gondolom, hogy ez a regény a maga műfájában zseniális.

ui. Este újra meg fogom nézni a filmet! :)

Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Patrick Modiano: A Kis Bizsu. 2001 (Tarandus Kiadó, 2014, 128 oldal)

"Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül."

"A szeretet olyan, mint a nevetés és a könnyek - euforikus és romboló." 

De hova vezet a szeretet hiánya? A könyv főszereplője, a 19 éves Thérèse 7 éves volt, amikor utoljára látta az édesanyját. Amennyire lehet megbékélt, ám egy napon váratlan esemény zökkenti ki a hétköznapokból: egy sárga kabátos nőben felfedezni véli halottnak hitt édesanyját. Ki lehet ez a titokzatos nő? Miért nem törődött vele az anyja, miért hagyta el? Miért nem ismerhette az apját? Emléktöredékek, mondatfoszlányok és egy kekszes doboz néhány tárggyal...mindössze ennyije van, hogy választ kaphasson a kérdéseire.

Nem egy vidám regény, nagyon komor és depresszív hangulatú, átjárja a magány, a bizonytalanság. Thérèse helyzete nem teljesen ismeretlen számomra (engem is elhagyott az egyik szülőm), mégsem tudtam azonosulni a lánnyal. Én is feltettem azokat a kérdéseket, amit Thérèse, aztán továbbléptem, de ez a lány egyszerűen bennragadt a múltban. Természetesnek tartom, hogy válaszokat akar, de ezt így nem lehet.

Egyébként nem ilyesfajta regényre számítottam, én azt hittem, hogy lesz történet, amolyan bevezetés-tárgyalás-befejezés, ehelyett kaptam egy mély lélektani regényt, egy céltalan bolyongást Párizs sötét utcáin, ami után némi hiányérzetem maradt. Kétségkívül van valami zseniális abban, ahogy Modiano ír, bár engem zavartak az ismétlések, a rövid mondatok, néha nagyon összefüggéstelennek tűnt a szöveg. Viszont ilyenek az emberi gondolatok és elérte azt, hogy a Kis Bizsu fejében találjam magam...csak azt nem tudom, hogy elég érett vagy éppen erős vagyok-e ehhez.

ui. Az utószó sokat segített a regény megértésében, bár volt egy-két dolog, amit erőltetettnek éreztem.
ui.2: József Attila idézet megjelenése fantasztikus érzés volt. :)

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó. 2014. (Magvető Kiadó, 2015)

"Különös jelenethez asszisztál reggelente a 6 óra 27-es, Párizs környéki RER-járat utazóközönsége.
Egy fura fiatalember nap nap után ugyanoda telepszik le, táskájából előkotor néhány viseltes lapot, majd az összefüggéstelen könyvoldalakat felolvassa a vonatkocsi plénumának okulására. A felolvasó, Guylain Vignolles egy könyvzúzdában dolgozik, a démoni kisugárzású, gyilkos hajlamú zúzógépet irányítja, és gyűlöli ezt a hóhérmunkát. Bizalmasa egy aranyhal, legjobb barátai egy balesetet szenvedett volt munkatársa, akinek eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze odaveszett lábait, valamint egy hóbortos versfaragó, aki kizárólag rímekben hajlandó kommunikálni felebarátaival.
Egy szép napon történik valami. Váratlan esemény forgatja fel Guylain monoton hétköznapjait. Vajon hová, milyen emberi kapcsolatok, milyen új élet felé vezetik a nem várt változások?
Felemelő, kedves humorú, szívet nyugtató mese emberekről – jókról, komiszakról, bogarasakról vagy épp hétköznapiakról. És a boldogságról, amely talán ránk talál, ha már kellőképp felkészültünk rá."

Már nem tudom, hogy milyen meggondolásból került fel a várólistámra ez a könyv és nem tudom, hogy miért pont most vettem le a könyvtár polcáról, de azt hiszem a lehető legjobb időpontban talált rám, egy amolyan igazi szívmelengető olvasmány volt. Régen volt részem ilyen kiemelkedő olvasmányélményben, amit lehetett félreraktam, hogy olvashassam, így közel egy nap alatt végére értem ennek a francia kisregénynek.

Azt gondolom, hogy minden könyvszerető embernek összeszorul a szíve, ha a könyvzúzdákra gondol. Én is így vagyok vele, ezért nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel, ahogy magához ölelte "a menekülteket", hogy felszabadítsa őket és örök nyugalomra térhessenek. Szerencsésnek érzem magam, hogy én is ott ülhettem a RER-en, hogy részese lehettem ennek az élménynek, hogy Guylain Vignolles beengedett az életébe. Imádtam őt, ahogy a barátait is, a temperamentumos Giuseppet, a hóbortos rímfaragó Yvont és a Lilaakác lakóit is. Ez a könyv néhol picit trágár vagy éppen morbid, de végig sugárzik a lapjairól a jóindulat, a kedvesség, az a különleges báj uralja, amit csak a franciák képesek megteremteni. Aztán a regény közepétől beindulnak az események, jön az a fajta 'izgalom', amikor lélegzetvisszafojtva és dobogó szívvel olvasol, szorítasz, hogy a lehető legjobban alakuljon minden... :)

ui.: többen írták már előttem, de én is szeretném kihangsúlyozni, hogy a borító hátlapján az idézetet ne olvassátok el, mert nagyon spoileres. (bár én megtettem és nem rontott semmit az élményen!)

Things I Love Thursdays #15

Már megint jó pár hete nem írtam ilyen listát (konkrétan egy hónapja), úgyhogy ez most egy egyveleg lesz egy hosszabb időszakról! Egyébként úgy érzem, kezdenek rendeződni a dolgaim, szépen haladnak a terveim (pl. lakáscsere dolog megvalósulni látszik). Persze küzdeni kell a céljaimért, de ez a szép az életben! Semmi sincs ingyen. 

* vettem 2016-os határidőnaplót így március vége fele :D 

* kinyíltak a tulipánjaim az erkélyen, gyönyörűek

* paradicsompalántákat is neveltem, ami olyan jól sikerült, hogy még ajándékba is jut belőlük! :)

* beiratkoztam hosszú idő után újra könyvtárba, így régóta várólistás (újabb megjelenésű) könyveket is tudok olvasni (bár mostanában több csalódás is ért olvasás terén)

* volt egy Húsvét, ami idén igencsak kellemesen telt és annyira finomakat ettünk, hogy egy kilót biztos sikerült hízni (sajna azóta lement)

* igyekszem odafigyelni arra, hogy több zöldséget-gyümölcsöt fogyasszak a tavasz első hónapjaiban, hiszen kell az energia!

* új tavaszi ruhatár (új cipők, szoknyák, felsők, pulcsik)

* bár még csak április közepe van, azt hiszem, hogy meg van a hónap legjobb könyve! Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó. Pont most tettem le és imádtam, annyira bájos kis történet. 

*  itt a jó idő! Gyönyörű a város, annyira jóleső érzés kiülni a parkokba a színes virágkavalkád közé olvasni vagy barátokkal beszélgetni vagy szimplán csak álmodozni! :)
* esti borozgatós esték a teraszon

* macska hámra szoktatása (olyan kis ügyes!)

* könyvselejtezés elindult, felraktam rukkolára egy jó pár könyvet, lett egy csomó pontom (az más dolog, hogy nem valószínű, hogy nagyon el tudom őket költeni)

* kinyitottam egy ősrégi szakácskönyvet és megsütöttem az első szembejövő süteményt. Meglepően finom dolgot sikerült összehozni. Fűszeres-rácsos recept itt.