A Gerbeaud Cukrászda története

A Gerbeaud-legenda Kugler Henrikkel kezdődik, aki egy soproni cukrászcsalád harmadik nemzedékét képviselte. Tanuló és vándoréveiben tizenegy városban, köztük Párizsban gyarapította szakmai ismereteit. 1858-ban alapította meg cukrászatát a mai József nádor téren. A korabeli sajtó a megnyitás évében így írt róla: "Máris sok előkelő társaságot fogad ízléses szalonjában, hol a kitűnőleg szolgáltatott chinai és orosz théán kívül a theasütemények egy különös nemével Pesten a legjobb fagylaltot lehet enni." Ez a nevezetes fagylalt nyáron az üzlet előtt, az utca kövezetére állított asztaloknál volt fogyasztható. Pesten először!

Kugler Henrik 1870-ben áttette székhelyét a mai Vörösmarty térre, amivel az az akkori "város közepébe" került. Kugler habos, csokoládés kávéja, különleges likőrjei, valamint cukor-bonbonjai vonzották a közönséget. A Kugler-torták és mignonok nagyon keresettek voltak, ezeket nála csomagoltak először papírtálcára. Kugler neve évtizedekkel halála után is megőrizte vonzerejét, gondoljunk csak József Attila Kedves Jocó! című versére: "De szeretnék gazdag lenni, ..., S öt forintér kuglert venni." A mignon a magyar fővárosban ugyanis átkeresztelődött itteni meghonosítója nevére.

Kugler Henrik 1882-ben Párizsban ismerte meg Gerbeaud Emilt, s mivel utóda, akinek átadhatta volna addigra elhíresült cukrászdája vezetését, nem volt, két év múlva Budapestre hívta őt, mint leendő üzlettársát.

Emil Gerbeaud 1854-ben, az akkor még Franciaországhoz tartozó Genfben született, apja és nagyapja is cukrászok voltak. Ifjú korában beutazta Angliát, Franciaországot és Németországot, majd Saint-Etienne-ben telepedett le. Feleségül vette Ramseyer Esztert, egy saint-imiér-i csokoládégyáros lányát. A későbbiekben öt leányuk született.

1884-től Gerbeaud Emil már az új tulajdonos, akinek tehetségét és vállalkozó kedvét az üzlet eredményekben gazdag múltja is ösztönözte. A segédek számát tízről hatvanra emelte, rajtuk kívül tizennyolc-húsz elárusítónőt, húsz csomagolónőt és öt szállítót is alkalmazott. Számos újítást vezetett be. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas, párizsi és hasonló különleges krémeket, több, mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint chocolatier, azaz csokoládé-készítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakosmeggyet.

Üzemét gépesítette, a XIX. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. "A régi magyar cukrászatot új fejlődési irányba terelte, és ezzel a magyar iparnak dicsőséget és elismerést szerzett" – írták róla kortársai.

Gerbeaud Emil szakmai igényességgel törekedett arra, hogy készítményeit minőségükkel és tetszetős kiállításukkal vonzóvá tegye a vendégek számára. Saját tervezésű, jellegzetes, művészi dobozokban árusította változatos termékeit.

A "Gerbeaud" név hamarosan fogalommá vált, bár Gerbeaud Emil jó üzleti érzékkel még hosszú évekig "Gerbeaud - Kugler utóda"-ként nevezi cukrászdáját.

Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon még Kugler Henrik szerepelt az úgynevezett Királycsarnokban, amelyet a Milleniumi Kiállításra Gerbeaud Emil kibővített és fényűzően berendezett. A kiállítás legnagyobb kitüntetését, díszoklevelet kapott. 1897-ben megkapta az Országos Iparegylet aranyérmét. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi világkiállításon már, mint zsűritag szerepelt. Egyetlen svájci-magyar cukrászként büszkén viselhette a francia becsületrend szalagját is.

Gerbeaud pályafutása rohamosan ívelt felfelé. Munkásságának 25. esztendejében, 1909-ben, a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén Gerbeaud Emilt az Ipartestület örökös díszelnökévé választották. Gerbeaud Emil és felesége ugyanebben az évben 6000 koronás ösztöndíj - alapítványt létesített: "melynek kamataiból évenként egy cukrász, cukorkakészítő vagy csokoládégyáros alkalmazott  szakmájában való tökéletesedése céljából külföldi tanulmányútra kiküldessék".

A cukrászda mai arcát az 1910. évi nagy felújítás során nyerte el, - akkor még - Gizella téri belső berendezésének terveit Darilek Henrik, korának jelentős iparművésze készítette. Többféle nemes faanyagot, márványt és bronzot használtak fel. A mennyezetet XV. Lajos korabeli rokokó mintázatú stukkók díszítik, a csillárok és a falikarok Mária Terézia stílusában készültek. A Kugler idejében már meglévő csavart lábú francia asztalok mellé Gerbeaud a párizsi világkiállításról szecessziós asztalokat hozatott. A Gizella téri üzletről 1917. januárjában ezt írták: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". A nehéz háborús éveket átvészelve Gerbeaud Emil 1919. november 8-án hunyt el.

Felesége egészen 1940-ig vett részt az üzlet vezetésében, megőrizve annak magas színvonalát. Tőle így búcsúztak a kortársak: "Nem ül ott többé tejszínhab-fehér hajával, selyemruhájában a kassza mögött, hogy ellenőrizze, szabályszerű és ízléses-e a habos kávé a nemes porceláncsészében, és hogy eléggé ragyog-e az ezüsttálca csokoládé alatt".

Gerbeaud Emil érdekes és színes egyéniség volt. Szakmai sikereinek titka abban rejlett, hogy szigorúan ügyelt készítményei minőségére, tetszetősségére. Megesett például, hogy saját kezűleg roncsolta szét a puncsos mignonokat, ha azok színárnyalata nem volt számára megfelelő. Hivatása művésze volt. Pompás üzletébe francia szellemet és párizsi hangulatot varázsolt, az arra akkoriban amúgyis fogékony pesti közönség ízlését fejlesztve. Megjelenésre elegáns, természetre nagyvonalú és előzékeny volt. Kortársai tanítómesterükként tisztelték, hírneve szinte az egész világot bejárta.

1948-1984-ig a "Vörösmarty" nevet viselte a patinás cukrászda, mindvégig gondosan őrködve a minőségen és ápolva a hagyományokat, megtartva a világhírnevet.
 

1984. márciusától a budapesti belváros szívében ismét ott ragyog a bejárat fölött a "Gerbeaud" felirat.

Az új tulajdonos 1997-ben, egy teljes évig tartó rekonstrukcióval – miközben egyetlen napig sem volt zárva a cukrászda – felújíttatta, és ha lehet, még szebbé varázsolta, mint valaha volt.

A Gerbeaud vezetői által alapított Gerbeaud Gasztronómia Kft. 2004 óta vezeti a Gerbeaud Házat. A magyar tulajdonosok elkötelezettek a minőség és a haladás útján, mely a töretlen népszerűség egyik titka. A Gerbeaud jelmondata ma lehetne a hagyomány és innováció találkozása.

A Gerbeaud Ház a Vörösmarty téren ma a vendéglátás szinte valamennyi műfaját kínálja. Csábító süteményeket, megkapó, század eleji hangulatot a Cukrászdában, saját hentes által készített ételeket a Bistroban, ínycsiklandó gourmet ízeket az 1 Michelin csillagos Onyx étteremben és Budapest legsokoldalúbb rendezvényhelyszíneit a Ház termeiben.

Az elmúlt majd másfél évszázad alatt a Gerbeaud Cukrászda falai között vendégként megfordult a társasági élet színe java és a politikustól a művészig szinte minden híres ember, aki akár rövid időre is a magyar fővárosba látogatott. Néhány impozáns név a vendégkönyvből: Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, György és Edward angol királyok, még trónörökösként, Josephine Baker, a közelmúltból Diana hercegnő, Beatrix holland és Erzsébet angol királynők, Franz Vranitzky korábbi osztrák kancellár, Vacláv Hável volt cseh elnök, a sztárok világából pedig Madonna, Ralph Fiennes, Melanie Griffith, Antonio Banderas, Brad Pitt.

 

Az eredeti zserbó receptjét itt elolvashatod! 

Jandy Nelson: Neked adom a napot

Jandy Nelson: Neked adom a napot. 2014. (Libri Kiadó, 2015)

"A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon."

 

A tavalyi év egyik nagy népszerűségnek, sikernek örvendő könyve nem csak kategóriájában (ya (=young adult = fiatal felnőtteknek szóló irodalom). Az  összes 'olvasós blogon' szembetalálkoztam vele és kivétel nélkül csak pozitív véleményeket olvastam róla, így nagyon örültem, amikor múlt héten szembejött velem a könyvtár polcán. Kíváncsian álltam neki, egy könnyed olvasmányra számítottam, de ebből szempontból csalódnom kellett, mert ez bizony egy nagyon mély érzelmekkel rendelkező kötet. Ennek ellenére nem tudom, hogy hányadán állok vele, igazából tetszett is meg nem is.

A borító elsőre megfogott, a színek kavalkádja nagyon illik a történethez és olyan jóleső érzés volt kézbe venni a  könyvet minden egyes olvasás során. 

A történet egy ikerpár, Noah&Jude családi története. Nem mindennapi a történetvezetés, naplószerű, hisz a két fiatal elbeszéléséből bontakozik ki a történet, de az írónő még csavar egyet az idősíkon. A 14 éves Noah képviseli a múltat, míg a 16 éves Jude a jelent. A jelen és a múlt között óriási a különbség, de a kirakós szépen lassan összeáll.

Noah indítja a sztorit és nekem az Ő első fejezete egyáltalán nem tetszett. A kíváncsiság vitt tovább, de a későbbiekben sem sikerült megbarátkoznom a fiúval, annál inkább tetszettek Jude fejezetei. A lány világa, a babonái, a gondolatai, a művészete sokkal közelebb kerültek hozzám. Valamiért elfogult is voltam vele, mert például SPOILER sokkal könnyebben megbocsátottam neki azt, hogy nem küldte be Noah jelentkezését a KMI-be, mint Noahnak azt, hogy elárulta Briant.  

Noah fejezeteiben a portrékat imádtam, mindet elképzeltem, legszívesebben vásznat és festéket ragadtam volna, hogy papírra vessem őket. Kár, hogy nem tudok festeni. 

Több dolog nem tetszett a regényben, például a kiszámíthatósága, a fejezetek hosszúsága, a végével sem vagyok túlságosan kibékülve, de mégsem szeretnék negatív dolgokat írni róla, mert tudom, érzem, hogy ez egyébként egy nagyon szépen összerakott írás, egészen művészi, mégis igazi és emberi. Valós érzelmeket, problémákat dolgoz fel, olyan témákat, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk életünk során: családi kapcsolatok, szerelem, barátság, elfogadás, másság, énkeresés. Mégsem szokványos módon teszi ezt és lehet, hogy ez az egyediség az, amit nem tudok hova tenni..

Kavarodnak bennem az érzések, nem volt kiemelkedő hatással rám a regény, mégis azért örülök, hogy elolvastam és bátran ajánlanám a mai tizenéveseknek, viszont azt nem bánom, hogy vissza kell vinnem könyvtárba; szeretném szeretni, de megmarad köztünk a két lépés távolság...

Szabó Magda: A danaida

Szabó Magda: A danaida (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964)

"A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.
Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam." Szabó Magda

Az írónő a fülszövegben mindent elmond a regényéről, amit el lehet mondani róla. 
A Danaidáknak a görög mitológiában Danaosz király ötven leányát nevezzük. A történetük szerint unokafivéreik, az őket szerelmükkel üldöző ötven Aigüptosz-fiú elől apjukkal Argoszba menekültek. Itt utolérték őket az Aigüptosz-fiak, és Danaosz, engedve a kényszernek, beleegyezett a házasságokba, és kisorsolta a leányokat a kérőknek. Majd tőröket osztott szét közöttük azzal a paranccsal, hogy a nászéjszakán öljék meg alvó férjüket. Valamennyien engedelmeskedtek a parancsnak, Hüpermnésztra kivételével. Később a danaidákat és apjukat Hüpermnésztra férje, Lünkeusz megölte, így torolta meg fivérei halálát. Tettükért a danaidák az alvilágban azzal lakolnak, hogy örökkön-örökké vizet kell hordaniuk egy lyukas hordóba. (forrás: Wikipédia)

Csándy Katalin maga is Danaida? A könyvtáros élete ugyanolyan céltalannak tűnik, mint a Danaidáké az Alvilágban, mégis úgy érzem, hogy Szabó Magda ismét (lsd. Pilátus) túl szigorúan bánik a főhősnőjével. Én Katalint nem bűnösnek látom, ki büntetést érdemel, inkább gyenge áldozatnak, ki képtelen kilépni a burokból, saját belső világán túl látni. Katalin ártatlan gyermek volt, testvér, szerető, feleség, anya, áruló, önfeláldozó, mások boldogságát előtérbe helyező szent, miközben valójában egyik sem, szimplán egy ösztönlény, "a meddő iparkodás jelképe", mert hiába élt szenvedéllyel, nem értett semmit és nem találta meg helyét és boldogságát a világban. "Ha figyel rám - gondolta Nóra a börtönben, - ha figyel, feleszmél .(..) De nem figyelt, mert önmaga érdekli a legjobban, mert így tanulta otthon meg az iskolában: (...) Ha van időm befejezni, amit kezdtem, megmenekül. De nem volt időm, (...)"

Az írónő az emberi lélek jó ismerője, ismét valami zseniálisat alkotott, a könyv olvasása alatt végig fogva tartotta a lelkem egy darabját, hogy a végén, elemi erővel végérvényesen kiszakítsa azt. A regényt végig átjárta a fájdalom, a tehetetlenség, a reménytelenség, a nagybetűs tragédia. 

Imádtam a felépítését, az elejtett félszavakat, mondatokat, amelyek csak később nyertek igazán értelmet, a stílusát, a nyelvezetét. Ez is egy olyan (Szabó Magda) könyv, melyet elő kell vennem majd időről időre, hogy segítsen eligazodni az élet útvesztőiben... 

Things I Love Thursdays #11

Kicsit megint eltűntem, de ez csak annak a jele, hogy zajlik az élet körülöttem! :) Azért remélem, hogy mostantól több időm lesz a blogra, az olvasásra vagyis inkább igyekszem jobban beosztani az időmet, hisz mindenkinek arra van ideje, amire szeretne időt szakítani! Azt hiszem még sosem használtam ennyit egy mondatban az 'idő' szót. :D

• itt a tavasz, a jó idő a kertészkedés ideje!
• madárcsicsergős reggelek
• új tavaszi cipők vásárlása
• schauma tükörfény sampon, aminek olyan gyerek rágógumi szerű illata van
• Gloriett a hullának - egy újabb remek Agatha Christie kötetet olvastam el
• Iuliussal készülünk a jó időre, mindennap 5 percig gyakoroljuk a hám használatát és nagyon ügyes!
• március 15. - stílusosan Kossuth kiflit sütöttem
• Red Bull Pilvaker :))
• Addams Family - megunhatatlan. 
• a Tuti Receptjeim blogom átlépte az 1000-es megtekintést!
• húsvéti menü tervezés
• gyönyörű szép világos színű körömlakkot sikerült vennem