Jean Sasson: Királyi sivatag

Jean Sasson: Királyi sivatag. (Gabo Kiadó, 2000, 328 oldal)

"Szultána hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét." 


A trilógia első két kötetéről szóló értékelésem itt olvasható. 
Legalább annyira tetszett, mint az első rész. Bár még mindig azt gondolom, hogy nem ildomos erre a könyvre a "tetszik" szót használni. Annyi szörnyűséget olvastam benne, annyira szívfájdítóan hihetetlen és gyomorforgató volt számomra az az élet, ami Szultánának jutott. Aztán a második kötetben, A hercegnő lányaiban nagyon nem szimpatizáltam Szultánával és bár ebben a kötetben is sokszor nagyon gyerekesen viselkedett, jó volt látni, hogy felismeri saját hibáit és igyekszik változni. 

Hiába már a 3. része a sorozatnak, még mindig elborzadok azokon a szörnyűségeken, amelyek Szaúd-Arábiában megtörténhetnek. Ennek ellenére továbbra is nagyon érdekes volt újabb részleteket megtudni az arab kultúráról (különösen a sivatagi kirándulás tetszett). Azt a mérhetetlen gazdagságot, amiben a királyi család él fel sem tudtam fogni, de egy biztos: a gazdagság nem sokat ér, ha közben folyamatos elnyomásban kell élni, Örülök, hogy megismerhettem Szultána történetét és jó érzésekkel tettem le a trilógia utolsó részét, mert bár nem tipikus happy end a vége, azért már megjelent a fény az alagút végén.

Olvasmányélményeim 2016 májusában

Hét könyvet olvastam 2016 májusában: hat regény és egy verses mesét. Ért pozitív-negatív csalódás egyaránt. Lássuk bővebben:

1. Yann Martel: Pi élete     4*

Felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Tetszett, úgy érzem, hogy adott valamit, de azért nem került be az újraolvasós könyvek közé. Néhol untam, túl részletesnek és vontatottnak éreztem, máskor szörnyülködtem (volt néhány igen gyomorforgató jelenet), megint máskor izgultam főhősünkért. Mindenképpen érdemes volt elolvasni!

2. Grégoire Delacourt: Vágyaim listája           4* 
Engem nagyon elgondolkodtatott a regény, érdekes a témája. A mondanivalója bár közhelyes, de mégis van benne igazság.

3. Felkai Ádám: Para körút     3*
Nekem nem nagyon tetszett ez a regény. Nagyon kuszának éreztem a történetet, igazából a végére se állt teljesen össze, a gyilkosságok néhol motiváció nélkülinek tűntek és indokolatlanul sok volt benne a meztelenség. Kettő dolog miatt kap tőlem 3*-ot: 1) Budapesten játszódik, így a helyszínek elevenen jelentek meg előttem 2) Valóban volt benne egy-két jelenet (vagyis inkább beszólás), amin elmosolyodtam. Pl. „alapelvem, hogy akit ma megölhetsz, ne halaszd holnapra.”„Azóta is kedvenc mondása: csak akkora legyen az arcod, ameddig a takaród ér. Vagy valami ilyesmi. Még nem dolgozta ki egészen,…”

4. Petőfi Sándor: János vitéz    5*

Ez egy nagyon aranyos verses mese, amit érdemes elővenni időnként felnőtt fejjel is. Petőfi Sándor egy zseni, úgy bánik a szavakkal (és rímekkel), amire szerintem nem sokan képesek. Gyönyörű képek elevenednek meg a költeményben. Emellett van benne minden, ami egy jó könyvhöz kell: romantika, humor, harc, varázslat. Igazi lélekmelengető kis könyvecske. :)

5. Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve   4* 

Novellák, apró életképek sorozata a regény, melyekből megelevenednek a cseh történelem fontos dátumai. Nekem nagyon tetszettek ezek a szösszenetek úgy a 200. oldalig. Kundera egyedi hangulatot teremtett, amibe teljesen el tudtam merülni, a gondolatokat, amiket megfogalmazott nagyon igaznak éreztem, akár a saját életemre is ki tudnám vetíteni. Úgy éreztem, hogy ezek az írások személyesen nekem szólnak. Az utolsó két fejezet sajnos már kevésbé tetszett, kicsit kívül kerültek komfortzónámon. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy még többször el fogom olvasni életem során és mindig új gondolatokat fogok felfedezni benne! 

 A HÓNAP CSALÓDÁSA

Egyrészről Felkai Ádám Para körútja, de igazából ettől nem vártam olyan sokat, szóval inkább itt a helye: Mette Jakobson: Minou szigete című regényének.

A könyv kötése, a fehér lapok, a betűtípus és a borítókép azonnal megfogott. Hát még mikor elolvastam a fülszöveget, amely érdekes karaktereket, nyomozást, kalandot ígért és A Kis herceghez volt hasonlítva! Ezek után úgy éreztem, mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet, de sajnos nagyon nagy csalódás ért, egyáltalán nem hozta az elvártat. Se egyhangú élet felborulása, se nyomozás nincs a könyvben. Helyette van egy nagyon sivár, komor, hideg légkör (folyamatosan fáztam a könyv olvasása közben), egy magányos kislány, aki folyamatosan emlékezik. Zavaros emlékek halmaza a regény, titkok, kérdések tárháza, amik megválaszolatlanul maradnak. Ráadásul a „vendéglátás” nekem picit meredek volt.
Az kétségtelen, hogy az író nagyon szépen fogalmaz és vannak igazán jó gondolatai, szerethető pillanatai a könyvnek, de nekem hiányérzetem maradt.

A HÓNAP LEGJOBB KÖNYVE

Gabriellle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete.

Imádtam! Már a borítója is olyan kis bájos, a történet pedig annyira szívmelengető. Szerelem, humor, titok, fájdalom, szeretet és irodalom - ez mind benne van ebben a történetben, ami látszólag csak egy hétköznapi történet, de mégis sokkal-sokkal több annál. És bevallom, a végén egy-két könnycsepp is kicsordult.

Engem teljesen elvarázsolt és ebben nagy szerepe volt annak is, hogy minden sorából sugárzik a (könyvek iránti) szeretet.

Egyéb

Jelentkeztem molyon a Nagy nyári olvasmánylista nevezetű kihívásra, mely keretében 2016.június 1- és aug. 31 között 10 db könyvet kell elolvasni egy általunk előre meghatározott lista alapján.

Íme az én listám:

1. Sara Gruen: Vizet az elefántnak
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
3. Agatha Christie: A titokzatos Kék Vonat
 4. Jean Sasson: Királyi sivatag
5. J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
6. Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
7. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
8. J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
9. Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
10. Louis de Bernières: Señor Vivo és a kokainbáró