"Szultána hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét."
A trilógia első két kötetéről szóló értékelésem itt olvasható.
Legalább annyira tetszett, mint az első rész. Bár még mindig azt gondolom, hogy nem ildomos erre a könyvre a "tetszik" szót használni. Annyi szörnyűséget olvastam benne, annyira szívfájdítóan hihetetlen és gyomorforgató volt számomra az az élet, ami Szultánának jutott. Aztán a második kötetben, A hercegnő lányaiban nagyon nem szimpatizáltam Szultánával és bár ebben a kötetben is sokszor nagyon gyerekesen viselkedett, jó volt látni, hogy felismeri saját hibáit és igyekszik változni.
Hiába már a 3. része a sorozatnak, még mindig elborzadok azokon a szörnyűségeken, amelyek Szaúd-Arábiában megtörténhetnek. Ennek ellenére továbbra is nagyon érdekes volt újabb részleteket megtudni az arab kultúráról (különösen a sivatagi kirándulás tetszett). Azt a mérhetetlen gazdagságot, amiben a királyi család él fel sem tudtam fogni, de egy biztos: a gazdagság nem sokat ér, ha közben folyamatos elnyomásban kell élni, Örülök, hogy megismerhettem Szultána történetét és jó érzésekkel tettem le a trilógia utolsó részét, mert bár nem tipikus happy end a vége, azért már megjelent a fény az alagút végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése