Olvasmányélményeim 2016 januárjában

Nagyon szépen teljesítettem a terveket az év első hónapjában, sőt még túl is teljesítettem azokat. 8 könyvet olvastam el, ebből 2 dráma, 2 kisregény és 6 regény. Fantasztikus könyveket sikerült levennem a polcról. Úgy döntöttem, hogy idén minden hónapban megválasztom a Hónap legjobb könyvét és a Hónap legnagyobb csalódását. 

2016 januárjában a Hónap legjobb könyve toronymagasan Jókai Mór: Az arany ember című műve. Nem voltak épp kellemes emlékeim a könyvvel kapcsolatban, félve kezdtem neki és azt hittem, hogy az egész január el fog azzal telni, hogy ezt a regényt olvasgatom. Nem így lett, gyorsan haladtam vele és nagyon nagyon élveztem. Főleg a korrajz, a fogalmazásmód és a karakterábrázolás fogott meg. 

Igazi csalódás nem ért ebben a hónapban, de Franz Kafka: A kastély című műve volt az, ami legkevésbé tetszett a januári olvasmányaim közül. Annyira fura volt, néhol untam, néhol nem tudtam követni. Nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, de valahogy másra számítottam a fülszöveg alapján. 

Amit még olvastam:

• William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok: Az (egyik) kedvenc Shakespeare komédiám. A műben se humorból, se szerelemből nem szenvedünk hiányt. A karakterek mind nagyon találóak, kedvenc jelenetem Malvolio megtréfálása. 
• Örkény István: Glória: Kevésbé tetszett, mint az eddig olvasott Örkény kisregények, ennek ellenére jókat mosolyogtam rajta. Nem annyira groteszk, mint mondjuk a Tóték, hanem nagyon is valóságos.
• Örkény István: Macskajáték: Imádtam, olyannyira, hogy leültem délután, hogy pár oldalt olvasok, de ott ragadtam és nem hagyott addig nyugodni, míg a végére nem értem (pedig nem első olvasás volt). 
• J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege: Úgy voltam vele, hogy a Titkok Kamrája után ez az a kötet, amit a legkevésbé kedvelek, ezért csak egyszer olvastam illetve a filmet se láttam túlzottan sokszor. A mostani újraolvasásomkor azonban nagyon meglepett és azt gondolom, hogy a Harry Potter és a Tűz Serlege az egyik legjobb része a sorozatnak. 
• Agatha Christie – Charles Osborne: A váratlan vendég: Tetszett a regény, bár eléggé érezhető volt, hogy más, mint az általam eddig olvasott A.C. regények. Lehetséges, hogy amiatt, mert eredetileg színdarabnak szánta az írónő és nem vagyok biztos benne, hogy jót tett neki az átdolgozás. Végig az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne színpadon látni. Egyébként a könyv közepéig nagy szemekkel olvastam, elképzelni nem tudtam, hogy mi fog kisülni ebből a szituációból, de félidőben volt egy jelenet, ami után megvilágosodtam és a gyanúm végül be is igazolódott. Alapvetően egy könnyed olvasmány, a tapasztaltabb krimiolvasókat nem fogja nagy meglepetés érni.
  Molnár Ferenc: Játék a kastélyban: Nagyon tetszett, kedves, humoros dráma.
  
  
  Februári tervek:
  

  • Joanne Harris: Kékszeműfiú (újraolvasós)
  • Nagy Katalin: Intőkönyvem története
  • Csehov: A 6-os számú kórterem
    

 

Things I Love Thursdays #4

Annyi fele áll a fejem, hogy azt hittem nem is lesz időm megírni ezt a bejegyzést! De a pozitív pillanatokra mindig kell időt szakítani! 

• a hét legfontosabb eseménye, hogy sikerült munkát találni, az ezzel kapcsolatos dolgok tették ki a hét nagy részét (állásinterjú, papírok után rohangálás stb.) és hétfőn már kezdek is! Nagyon kíváncsian várom! :)

• elő- illetve utószülinapozás. mogyorós csirke és ananászos túrótorta
• édes, fehér gyöngyözőbor
• reggeli hóember
• balea lehúzható arcmaszk sárgabarack kivonattal - a tél miatt kiszáradt bőrömnek nagyon jót tett

• Harry Potter és a Tűz Serlege - én is a Roxfortban érezhettem magam

 

• meghallgattam hangoskönyvben Paulo Coelho A Zahir című regényét és bár nem vagyok oda a hangoskönyvekért, jól jött azokon az estéken/éjszakákon amikor nem tudtam aludni
• Legends of Tomorrow 1. évad 1. rész - tetszett, jól induló sorozat, kíváncsian várom a folytatást

Paulo Coelho: A Zahir

Paulo Coelho: A Zahir. 2005 (Athenaeum 2000, Budapest, 2006 310 oldal)

 

"Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz…
Coelho önéletrajzi ihletésű, új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről és emberismeretről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait."

 

 

 

 

"A Zahir: jelentése látható, jelenlévő. Valami, ami elárasztja elménket, míg végül semmi másra nem tudunk gondolni. Őrület vagy szentség."

 

Tetszett a regény annak ellenére, hogy maga az alaptörténet, a házasság és az abban felmerülő problémák és a fülszöveg nem fogott meg túlságosan. Ez azonban csak a kerettörténetként szolgál, mert egyébként nagyon érdekes és fontos gondolatokat olvashatunk. Nekem nagyon tetszettek a kis anekdoták, kitekintések, a kulturális, történelmi érdekességek említése. Sőt, ezek tetszettek a legjobban benne. 

 

Mindenkinek meg van a saját Zahirja, egy személy, akitől nem tud elszakadni, egy álom, egy cél, amit nem tud feladni, ami elfoglalja az elménket. Azonban ha nem vigyázunk, ezzel könnyen az őrületbe tudjuk kergetni a környezetünkben élőket. Legalábbis nekem a főszereplő nagyon nem volt szimpatikus, elég egoistának tűnt, mintha íróként lenézte volna az olvasóit és a Zahirja iránt már rögeszméssé vált, ugyanazokat a gondolatokat ismételgette a 310 oldalon keresztül. Én hiszek abban, hogy mindennek megvan az oka és mindennek eljön az ideje, aminek el kell jönnie - nem lehet/érdemes sürgetni. Ez a könyv csak megerősített bennem, az írónak is végig kellett mennie a kijelölt úton ahhoz, hogy végül elérkezzen a Zahirjához. Nekem néhol sok volt az ezotéria, a spiritualitás, a vége pedig egyenesen nem tetszett. Nagyon giccses lett szerintem, ráadásul olyan érzésem volt, mintha felülírta volna az eddig olvasottakat, a szereplők teljesen ellentétesen viselkedtek, mint ahogy előzőleg megismertem őket.

Charles Dickens: Szép remények

Charles Dickens: Szép remények. 1861. (Magvető, 2004, 496 oldal)

 „Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből."

Szeretem Dickenst, de ez most nagyon nem jött át.
Az eleje nagyon tetszett, de amikor Pip felnőtt és Londonba került teljesen más véleménnyel lettem a regényről. Kezdjük a főszereplővel. Az elején egy aranyos kisfiú, akit őszintén sajnáltam, amiért nővére zsarnokoskodik, erőszakoskodik felette, de vigasztaló volt, hogy ott van Joe, akiben igaz barátra lelt. Már akkor kezd megváltozni, amikor megismerkedik Estellával, de miután Londonba költözik kifejezetten ellenszenvessé vált. Joe egy igazán jószívű, egyszerű kovácsember, aki teljes szívéből szereti Pipet, erre a fiú teljesen elfordul tőle, szégyelli őt, elfelejtve azt, hogy honnan is jött. Nagyon idegesített, sok volt az unalmas rész, már egyáltalán nem tudott lekötni a beképzelt Pip története. Havisham kisasszony karakterét túlzásnak éreztem, Esthellát viszont kedveltem (inkább magát a karakterábrázolást). Egyébként a kedvenc szereplőm Joe mellett Herbert volt. A fegyenc motivációját nem tudtam érteni és az, hogy mindenki ismer mindenkit és minden mindennel összefügg kicsit sok volt.

ui.: A 2012-es film nagyon-nagyon jó. (Sajnos jobban tetszett, mint a könyv).

Stephenie Meyer: Alkonyat (saga)

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat. 2005 (Könyvmolyképző, 2009, 502 oldal)

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…" 


Először a filmet láttam, amivel úgy voltam, hogy semmi extra, de egynek elmegy. Aztán azt láttam, hogy az osztálytársaim ezt olvassák, a buszon ezt olvassák, boltban vagy ezt olvassák vagy erről beszélnek. Ezek után azt gondoltam, hogy tud valamit ez a regény, amit nekem is meg kell ismernem. Már a könyv elején tudtam, hogy lehet jobban jártam volna, ha ez kimarad az életemből. Az amatőr nyelvezeten és írásmódon még túl is tettem magam, az alaptörténet kifejezetten tetszett, de a karakterek! Adott Bella, az átlagos (najó,azért az átlagosnál valamivel butább) 17 éves lány, aki megérkezik Forksba és be is olvad a város szürkeségébe. Persze akad néhány személy, aki segítenek neki a beilleszkedésben (akik például sokkal szimpatikusak és életszerűbb karakterek) és akiket Bella azonnal elfelejt, mihelyt megismerkedik Edwarddal, a tökéletes álompasival. Azt megértem, hogy Bellát vonzza a titokzatos és jóképű Edward, de hogy a pasi mit lát Bellában, az nem jött át. Aztán persze azonnal halálosan egymásba szeretnek, csak egy a bökkenő: Edward vámpír. A modern vámpírmítosz nekem bejött és Edward családja is igencsak szimpatikus. Igazából egy bajom van az egész történettel (és emiatt számomra sajnos szinte élvezhetetlen), hogy az írónő több 100 oldalon keresztül tolja az arcomba, hogy a két főszereplő mennyire nagyon szerelmes egymásba, sőt Bella már rögtön vámpírrá akar változni maga is, mert 17 évesen teljesen biztos abban, hogy örök életére Edwarddal akar lenni, akit ismer vagy 2 hete. Valójában még ezt is meg tudnám emészteni, ha nem lenne az egész szerelem borzasztóan hiteltelen. A két szerelmes karaktere egyszerűen üres, semmilyen..

Stephenie Meyer: New Moon – Újhold. 2006 (Könyvmolyképző, 2009, 582 oldal)

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Adtam még egy esélyt a saganak. Bellának ezennel átadom a valaha megismert legidegesítőbb főszereplőnő díjat. Edward lelép (az indokat már nem is minősítem) és innentől kezdődik a több 100 oldalas szenvedés. Én ilyen önző embert még nem láttam, Bella folyamatosan bajba sodorja magát, semmi sem számít neki, se a családja, se a barátai, csak Edward létezik a számára. Ez már nem is szerelem, hanem valami beteges függőség! A 1,5 csillagot Jacob karaktere kapja. Nagyon megkedveltem, igazi barát. (Hogy mi vonzza Bellában az számomra rejtély). Természetesen Bella Jacobot is azonnal elhajítja, hogy rohanjon élete szerelméhez. 

Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás. (Könyvmolyképző, 2009, 640 oldal)

"Mondják, a föld veszte a tűz lesz, vagy a jég.

Én mint ember, kit vágya űz, amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég, itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég is éppolyan jó és elég."
(Robert Frost: Tűz és jég)

Miközben Seattle-t rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rettegésben, és egy gonosz vámpír még mindig nem adta föl, hogy bosszút álljon rajta, Bellát továbbra is minden oldalról veszély környékezi. És mintha ez nem lenne elég, kénytelen választani Edward iránt érzett szerelme és Jacobbal való barátsága között – és közben tudja, ennek a döntésnek az lehet a következménye, hogy újra lángra lobban az ősi ellenségeskedés a vámpírok és a vérfarkasok között. Miközben vészesen közeledik az érettségi időpontja, Bellára még egy további döntés is vár: választania kell élet és halál között. De vajon melyik melyik?
Azok az olvasók, akiket rabul ejtett az Alkonyat és az Újhold, ugyanilyen mohón falják majd Stephenie Meyer magával ragadó vámpír-történetének rég várt harmadik kötetét, a Napfogyatkozást is."

Azt hittem, hogy az Újhold után nincs lejjebb, ezért hozzákezdtem a 3. kötetnek. Tévedtem…Nagy nehezen végigolvastam, de ha nem kölcsönbe kaptam volna a könyvet, akkor biztos, hogy egy jól irányzott mozdulattal dobtam volna le az emeletről. Bella önzőbb és idegesítőbb, mint valaha, a „szerelmi háromszög” egy vicc (komolyan, miután 1000 oldalt végigolvastunk arról, hogy Bella örök szerelme Edward, mennyi az esély arra, hogy Jacob mellett köt ki?). De azért valamit mégis tud ez a Bella, ha két ilyen „szuper” pasi vetekszik érte.
A 4. kötetet biztos, hogy nem olvasom el.


A Hajnalhasadást megnéztem filmen és igencsak pozitív csalódás volt. Bár ugyanúgy idegesítettek a főszereplők és sok volt az ellentmondás, de nem volt rossz lezárása a történetnek.  

50 legjobban utált könyves karakter: A LISTA

Nem én állítottam össze ezt a listát, hanem a listal.com és egy molyos kihívás miatt van szükségem rá. Hamarosan érkeznek az ezzel kapcsolatos bejegyzések!

1. Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat (Bella Swan és Edward Cullen)

2. Toni Morrison: Nagyonkék (Cholly Breedlove)

3. J. D. Salinger: Zabhegyező (Holden Caulfield)

4. Margaret Mitchell: Elfújta a szél (Scarlett O’Hara)

5. William Shakespeare: Othello (Iago)

6. Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak (Anita Blake)

7. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Tom Buchanan)

8. Emily Bronte: Üvöltő szelek (Heathcliff )

9. J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Dolores Umbridge)

10. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe (Dorian Gray)

11. Alice Walker: Kedves Jóisten (Albert)

12. Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe (Ayla)

13. Jane Austen: Értelem és érzelem (John Willoughby)

14. Margaret Mitchell: Elfújta a szél (Rhett Butler)

15. Ann M Martin: Kristy hatalmas ötlete (Karen Brewer)

16. Vladimir Nabokov: Lolita (Humbert Humbert)

17. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Daisy Buchanan)

18. Emily Bronte: Üvöltő szelek (Catherine Earnshaw)

19. Franz Kafka: Az átváltozás (Mr. and Mrs. Samsa)

20. Charles Dickens: Szép remények (Estella Havisham)

21. Brian Michael Bendis,Steve McNiven,Mark Morales: Az Új Bosszú Angyalai – Őrszem (The Sentry)

22. Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe (Broud)

23. Charlotte Brontë: Jane Eyre (Edward Rochester)

24. Jane Austen: Értelem és érzelem (Mrs. Ferrars)

25. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (Bob Ewell)

26. William Shakespeare: Hamlet (Hamlet)

27. J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Voldemort)

28. Bret Easton Ellis: Amerikai psycho (Patrick Bateman)

29. George Orwell: 1984 (Big Brother)

30. Flannery O'Connor: Everything That Rises Must Converge (Rufus)

31. Tennessee Williams: A vágy villamosa (Stanley Kowalski)

32. Gustave Flaubert: Bovaryné (Emma Bovary)

33. Louisa M Alcott: Kisasszonyok (Beth March)

34. George Orwell: Állatfarm (Napoleon)

35. John Kennedy Toole: Tökfilkók szövetsége (Ignatius J. Reilly)

36. William Shakespeare: Romeo és Júlia (Romeo Montague)

37. Charles Dickens: Két város regénye (Madame Defarge)

38. Alan Moore: Batman – The Killing Joke (The Joker)

39. George Orwell: 1984 (O'Brien)

40. Nathanael West: Sáskajárás (Faye Greener)

41. Charles Dickens: Szép remények (Miss Havisham)

42. William Golding: A Legyek Ura (Jack Merridew)

43. Dan Brown: A Da Vinci kód (Robert Langdon)

44. Arthur Miller: Salemi boszorkányok (Abigail Williams)

45. Tennessee Williams: Üvegfigurák (Amanda Wingfield)

46. Patricia Cornwell: All That Remains (Kay Scarpetta)

47. Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya (The Second Mrs. de Winter)

48. Margaret Mitchell: Elfújta a szél (Melanie Hamilton Wilkes)

49. Samuel Beckett: Godot-ra várva (Godot)

50. Biblia (ördög)

Franz Kafka: A kastély

Franz Kafka: A kastély. 1926 (Kossuth Kiadó, 2006)

"Josef K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe – útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertebb és legjobb könyve A kastély.

Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent.
Thomas Mann ekkor írta róla: „Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni.”



K.-t felvették földmérőnek egy megnevezetlen faluba, munkavállalónk pedig lelkiismeretesen megérkezik, de a munkát csak nem tudja elkezdeni. A falu népe mintha nem várta volna, már-már olyan érzése van emberünknek (és olvasónak), hogy munkahelye nem is létezik. K. azonban nem adja fel, küzd, hogy bejusson a kastélyba, de sikerül-e végül neki?

Már napok teltek el azóta, hogy befejeztem a regényt és azóta sem találtam/találom a szavakat az értékeléshez. Leginkább a furcsa szóval tudom jellemezni. Végig körüllengte a regényt valamiféle furcsa, misztikus, megmagyarázhatatlan légkör. Már az is elég abszurd volt, hogy a főszereplőt mindig csak "K.-ként" emlegették, a történések azonban még inkább elmentek az abszurditás irányába. De mi is történt valójában? Ha visszagondolok a történetre, alig tudom felidézni, hogy mi is történt valójában, leginkább hosszú monológokból állt a mű, amiből kirajzolódott a megnevezetlen falu élete és hivatali rendszere. Sok benne az ellentmondás, állandó a küzdelem, de mégsem jutunk előrébb az útvesztőben. Ez néhol nyomasztó, néhol idegesítő, néhol unalmas, követhetetlen, elveszik az olvasó az útvesztőben. Azt nem tudom rá mondani, hogy nem tetszett, de nekem túl sok volt a kilátástalanság, az, hogy nem halad semerre a cselekmény és ugye lezárása sincs, így még mindig előttem van, ahogy K. bolyong a labirintusban, de célját nem éri el soha.

Things I Love Thursdays #3

Még általános iskolás koromban vettem a közeli "mindenes" boltban a Ferenciek terén (ahol most a Buddha-Bar hotel található) egy jóskártyát. Az utóbbi hónapokban megszokássá vált, hogy minden vasárnap kirakom, hogy körülbelül tudjam, hogy mire számítsak az adott héten. Nem veszem túl komolyan, de eddig általában többé kevésbé mindig bejött. Erre a hétre csupa pozitív dolgot jósolt, amiből eddig nem túl sokat érzékeltem...konkrétan holnap fog kiderülni, hogy mennyire megbízhatónak bizonyul. Addig is nézzük, mi történt eddig:

• a receptversenyen elért eredményem miatt még lelkesebben sütök-főzök és vezetem a receptes blogomat, ezen a héten kettő finomsággal is készültem: brokkolirakottas és örvényes muffin készült
• felfedeztem egy új sorozatot: Erica világa. Az első évad végén járok és nagyon kis aranyos, vidám
• volt két napom a héten ami teljes mértékben pihenéssel telt (sajnos az egészségügyi állapotom megkövetelte)
• megnéztem Az arany ember filmváltozatát, de csalódás volt a könyvhöz képest
• elolvastam Kafkától A kastélyt, napok óta küzdök az értékelés írásával, de remélem mára azért elkészül
• tiramisu ízű puding 
• reggel egyszerre sütött a nap és esett a hó - ez elég bizarr látvány volt :D

  

  Misztikus, furcsa légkörben játszódik Kafka: A kastély című regénye

Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték

Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték, 1974. (Szépirodalmi, 382 oldal)

 "A kötet három kisregényt tartalmaz: a Glóriá-t, a Macskajáték-ot és a Tóték-at. A címek egymásutánja nemcsak a keletkezési időrendet jelzi, hanem azt a folyamatot is, mely az örkényi groteszket egyre tökéletesebbé érlelte. Egyik nyilatkozatában az író mind a három kisregényt az egypercesek alapképletére vezette vissza, s mind a hármat nagyobb arányú groteszknek nevezte. S a közös nevezőt, a látásmód és a hangvétel rokonságát nem is hehéz fölfedezni bennük. Az első kisregény a felszabadult, ironikus játékosság és az emberszeretet fegyelmének sajátos kettősségével kelt összetett hatást. Amíg a mű hőse, Soror Glória az apácarend feloszlatása után rá nem hangolódik az evilági életre, amíg rokonszenves, de komikusan életidegen merevsége föl nem oldódik, amíg valamennyire is meg nem találja helyét az emberek között, tehát egészen a regény végéig, szorongva és együttérezve mulathatunk a félreértések, tétova kísérletek, groteszk kalandok és váratlan helyzetek sorozatán A Macskajáték két idősebb leánytestvér szívszorítóan mulatságos története. Az egyik nyugatra költözött dúsgazdag fiához, minden földi jónak részese, de béna, mozgásképtelen; a másik itthon maradt, társbérletben lakik, szerelmében boldog, majd boldogtalan, indulatos és akaratos asszony. Levelezésükből, feledékenységükből, hazudozásaikból, álmodozásaikból, múltszépítő mámoraikból izgalmasan és hitelesen rajzolódik ki egy testvérpár életútja. A Macskajáték ironikus villódzású rajz és megrendítő elégia az öregkorról. Egyidejűleg mutatja be az öregedés groteszk tragikumát, az életkedv hatalmát s a legyőzhetetlen szeretetvágyat. A harmadik kisregény, a Tóték, melynek színpadi változatát a világ számtalan színházában játszották vagy játsszák, az abszurd történetbe vetített társadalom- és világszemlélet kivételes eredménye. Remekmű. A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik, múlhatatlan művészi érvényű tiltakozás az embert megszégyenítő, megalázó zsarnokság és ostobaság ellen."

GLÓRIA

Alapvetően nem egy vidám történetről van szó, mégis az elbeszélésmód, a sajátos Örkény stílus és humor miatt talán a keserédes szóval tudom legjobban jellemezni. Többször elmosolyodtam Soror Glória kalandjain, esetlen próbálkozásain a világi életben, ugyanakkor szomorú az, ahogy elveszíti élete értelmét és egyik napról a másikra belecsöppen egy olyan közegbe, amivel nem tud mit kezdeni.
Egyébként nekem ez tetszett a legkevésbé a három kisregény közül, talán mert nem eléggé groteszk, hanem inkább nagyon is valóságos.

MACSKAJÁTÉK

„Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.”

Én sok idős embert ismertem (nagyszüleimmel nőttem fel és volt kialakult baráti társaságuk), így az alapszituációt (idősek szerelmi háromszöge) egyáltalán nem éreztem groteszknek. A művet jellemző komikusságot inkább (ismételten) a sajátos Örkény stílus és humor okozza. Imádtam, olyannyira, hogy leültem délután, hogy pár oldalt olvasok, de ott ragadtam és nem hagyott addig nyugodni, míg a végére nem értem (pedig nem első olvasás volt). Nagyon tetszett a felépítése, hogy levelekből, telefonbeszélgetésekből bontakozik ki a történet. Végében van valami nagyon zseniális, mert egyszerre folyt a könnyen a nevetéstől és a szomorúságtól is.

TÓTÉK 

A Tót családhoz vendégségbe érkezik az Őrnagy, a család pedig igyekszik mindenben a kedvében járni a kissé bolondos embernek, gyakran erejükön felül teljesítve....

A kisregény abszurdan humoros, ugyanakkor fájdalmasan valóságos. A felépítése zseniális: a fő információ, amit mi, olvasók már az elején megtudunk, de a szereplők nem – teljesen más meglátásba helyezi a történetet. Akárhogyan is nézem, nálam Örkény hatalmas kedvenc.

Things I Love Thursdays #2

Annak ellenére, hogy ezt a rovatot a pozitív dolgoknak kellene uralnia mindig olyan negatívan kezdem. Most nem így lesz! Jó hetem volt, kellemesen telt, bár semmi különösebben extra nem történt. :)

• nyertem a nosaltyn, a karácsonyi receptversenyen a diós nagyiféle hókifli receptemmel egy utalványt, amit (elvileg) főzőkurzusra válthatok be. Még várom a postán, remélem, hogy tényleg fel fogom tudni használni
• elolvastam az Arany embert és hatalmas pozitív csalódás volt! Eddig rettegtem ettől a regénytől (meg úgy alapból Jókaitól), de rájöttem, hogy semmi okom rá! Kedvet kaptam további művei olvasásához (ami nem lesz nehéz, hiszen a polcomon pihen a Kossuth Kiadó 16 kötetes gyönyörűséges borítójú Jókai sorozata)
• vásároltam a dm-ben balea testápolót rózsa- és golgotagyümölcs illattal, nagyon finom és igazán selymessé varázsolja a kiszáradt bőrömet (éljen a házközponti fűtés! :S) És kaptam szülinapi kedvezményt a vásárlásom után!
• sütöttem habos-lekváros szeletet, ami nagy sikert aratott (házi szilvalekvár <3)
• sikerült igazi narancsot venni a sparban (az elmúlt időszakban mindig olyanokat sikerült bevásárolni, ami vagy ki volt száradva vagy ehetetlenül savanyú volt,  de ez most nagyon finom édes, lédús). Csalódás, hogy a piacon milyen durván drága a narancs.
• elkezdtem írni egy Gondolatcsokrok című írást, amik ilyen novellaszerűségek lesznek, néhány számomra fontos témát feszegetve
• nézelődtem AliExpress-en, hogy mit fogok venni, ha majd lesz pénzem (spórolós megoldás:D)

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai Mór: Az arany ember. 1872 (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973, 610 oldal)

 

"Jókai Mór reformkorban játszódó regényének főhőse Tímár Mihály, aki nőül veszi Ali Csorbadzsi leányát Tímeát. Nyugalmat azonban nem lel, csak a senki szigetén Noémi és Teréza mama otthonában."

Személyes élményem a könyvvel, hogy ált. iskola 7. osztályában kötelező olvasmány volt és bármennyire szerettem volna elolvasni, nem ment. Már anyu olvasta fel nekem, együtt értelmeztük a hallottakat, de még így is úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy egy unalmas műről van szó és azok az órák, amelyeket az értelmezésével töltöttünk el a szenvedés órái voltak. Valóban nem való ez a regény egy 13 éves gyerek kezébe: a XIX. századi magyar nyelvezet, a hosszú tájleírások, az, hogy a cselekmény nem pörög, hanem inkább csak hömpölyög, mint a Duna nyugodt napjain, nagyon könnyen el tudják venni még egy olvasni szerető és szövegeket könnyen értelmező általános iskolai tanulónak is a kedvét. Most is, 20+ évesen és jó pár könyv elolvasásával a hátam mögött is nehéz volt olvasni, néha elvesztem a részletekben....legalábbis az elején, úgy az első 100 oldalig. Ezután beszippantott a történet, élveztem az olvasását és nagyon nehéz volt letenni.

Gyönyörű romantikus mese ez a Modern Midasról, aki miután meglelte a kincsét megízleli a sikert, megjárja a poklot, hogy végül rátaláljon a Paradicsomra. Megfogott a történet is, a XIX. századi Magyarország korrajza, de ami igazán elvarázsolt az a fogalmazásmód, de legfőképp a karakterek ábrázolása. Jókai olyan szereplőket alkotott, akik kivétel nélkül közel tudtak kerülni hozzám, talán azért, mert annyira igaziak. Az erkölcseivel vívódó főszereplő, az alabástrom szobor Tíméa, a természetesen bájos Noémi, a biztonságot nyújtó Teréza mama, az úri hölgy, ki lelkében még mindig cselédlány Zófi mama és a saját fájdalmában (vagy gonoszságában?) megtört Athalie. Komáromba visz a kötelesség, de talán mindannyian szeretnénk meglelni a békét, a harmóniát, amit a Senki Szigete nyújthat. Molyon az első értékelésben az olvasó azt írja, hogy ezt vinné el a lakatlan szigetre, mert ebben minden benne van, amit az életről tudni kell. Ezzel mindent megfogalmazott.

Összességében azt gondolom, hogy csodálatos, klasszikus regény, a magyar irodalom egyik legszebbike. Rettegtem Jókai regényeitől, de most, miután becsuktam a könyvet ürességet érzek és csak arra tudok gondolni, hogy még több hasonlót szeretnék olvasni.

Kihívások 2016

Azok a molyos kihívások, amikre már feljelentkeztem és lehetőleg idén szeretném teljesíteni. A pirossal jelölt olvasmányok a tervezett elolvasnivalók.

1. Kötelező olvasmányok (újra)olvasása 2015/2016. tanév (4 könyv)június 15.-én jár le, már kettőt teljesítettem a 4-ből és egy folyamatban van
1. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (4.évf.)
2. Babits Mihály: A gólyakalifa (11.évf.)
3. Jókai Mór: Az arany ember ~ folyamatban (7.évf.)
--------------------------------------------------------------------
4. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (8.évf)/ Fazekas Mihály: Ludas Matyi (5.évf.)/ Petőfi Sándor: János vitéz/ Arany János: Toldi

2. Egy év - 12 színmű (12 dráma)

Ennek az a lényege, hogy 2015 november 18 és 2016 november 18 között olvassunk el 12 drámát, tehát havonta egyet. Majd szépen alakul, hogy melyik hónapban mihez lesz kedvem. 

3. Harry Potter (újra)olvasás
Egy év alatt kell újraolvasni a Harry Potter sorozatot, nekem erre október

4. 1001 könyv, amit... el kell olvasnod mielőtt meghalsz listáról 150 könyvet kell elolvasni 2016. december 31-ig. Ezt 100%, hogy nem fogom tudni teljesíteni, mert siralmas, jelenleg 30 könyvnél tartok (illetve van még kb 10 amit már olvastam, de újraolvasást igényel, hogy meg tudjam írni róluk az értékelést). Azért szeretnék minél többet elolvasni a listáról. Mondjuk az 50-et azért jó lenne elérni. :D

5.  Az Emlékek Őre-The Giver
Lois Lowry Az emlékek őre című könyvét kell elolvasni 2016. december 31-ig

6. Miamona's Reading Challenge 
Megadott kategóriákban kell olvasni

1. Frissensült ~ Idei, 2016-os megjelenésű kiadvány. Szeretnék idén eljutni a könyvhétre és ott beszerezni valami jó kis újdonságot!

2. Madarat tolláról ~ A címben vagy a borítón szerepeljen madár. Fekete István: Tüskevár, Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!, Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Suzanne Collins: Az éhezők viadala

3. Gyerek, gyerek, gyerek… ~ A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen. Emma Donoghue: A szoba

4. Al dente ~ Ízig-vérig olasz szerzőtől egy ízig-vérig olasz mű elolvasása. Dante Alighieri: Isteni színjáték, Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

5. Made in Hungária ~ Egy magyar szerző, magyar műve.

6. Borzongás ~ Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Dennis Lehane: Viharsziget

7. Hát ez kriminális! ~ Olvassunk bármilyen krimit. Agatha Christie, E. Stanley Gardner, Sir Arthur C. Doyle,

8. Cím: Eres ökör? ~ Elképesztő, hülye című könyv, ahol kíváncsiak vagyunk mit rejt a belső…Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom, Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg,  On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik, Grady Hendrix: Horrorstör, Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek 

9. Mestersége??? ~ Olyan regény, és ez itt most megkötés, hogy ne dokumentarista leírás legyen, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt (pszichiátria)

10. Hahota ~ Olvassunk valami kacagtatót. Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány, Tara Sivec: Csábítások és csemegék, Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája,

M. C. Beaton: Agatha Raisin

+1. Játszd újra, Sam ~ Olvassunk újra valamit, amit csak szeretnénk. Paolo Giordano: A prímszámok magánya

7. 303 magyar regény újratöltve
A 303 magyar regény listáról 10 db könyvet kell elolvasni (egy szerzőtől 2 mű vehető figyelembe) 
Eddig öt könyvet olvastam el, tehát a felénél tartok, ezt egész biztos fogom tudni még idén teljesíteni.

8. A Magyar Próza Klasszikusai 
A Kossuth kiadó sorozatából kell 5 db könyvet elolvasni.
Jelenleg 2,5-nél tartok, tehát itt is féltávon, ez is biztos teljesül idén.

9. Kategóriák között Szabó Magdával (2019-ig)
3 Szabó Magda regényt kell elolvasni, ami különböző kategóriába esik: 
      a) gyerek/ifjúsági könyv: Abigél
     b) önéletrajzi regény: Az Ajtó/Régimódi történet/Megmaradt Szobotkának
     c) bármilyen más regény/esetleg dráma/esszé: Az őz (elolvasva)

10. Csak angolosan! Könyv +tea
Egy angol szerző regényét kell elolvasni és mellé teát szürcsölgetni. Ezt még a télen szeretném teljesíteni és közben megismerkedni egy olyan angol szerzővel, akitől még nem olvastam. 
 
Másra nem hiszem, hogy fel fogok jelentkezni, csak ha valami nagyon-nagyon egyedire bukkanok.

Things I Love Thursdays #1

Azon gondolkodtam, hogy lehet valamilyen más címet kellene adni ennek a rovatnak, mert egyre inkább nehezebb pozitív dolgokat kiemelnem az életem kapcsán. Szeretném, ha megmaradna, hogy pár mondatot írok a hetemről, de nehéz összeállítani a pozitív listát. Bár pont ez lenne a lényege szerintem, hogy minden mögött/mellett megtaláljam a jót, a pozitívat, hát megpróbálom...

• volt egy szilveszter, amit legjobban az alábbi kép fejez ki:  

Az elmúlt éveim egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy annak alakulnia kellett volna és azt mondják, hogy olyan az éved, mint az előző éved utolsó órai és az új év első órái. Nos én már elég sok mindent kipróbáltam a szilveszterezés kapcsán: baráti társasozós este (kevés alkohollal), házibuli kevés alkohollal, házibuli olyanokkal, akik közül kb. 2 embert ismerek, egyetemi szilveszter és tavaly az alkoholmámoros szilveszter. Szóval azt mindenképpen kijelenthetem, hogy tavaly ittam annyit, ami idén is kitartott. :D Olyan azonban még nem volt, hogy átaludtam volna a szilveszter éjszakát, idén ezzel próbálkoztam. Nem teljesen sikerült, pontban éjfélkor felébredtem a himnuszra, a szemben lévő házból fellőtt tűzijátékra és a kiscicám pánikrohamára (ami az előbbi eseményből fakadt). Szóval meghallgattam a himnuszt, megnéztem a tüzijátékot, megnyugtattam a cicám és aludtunk tovább...

• sütöttem islert, amit "kézműves islernek" neveztem el, mivel elég csúnya lett, de az ízével nem volt baj (mostanában mindig ilyeneket sütök! :D) pozitívum: pontosan tudom mi volt vele a probléma: 1) vékonyabbra kell a tésztát nyújtani 2) több margarinnal kell felolvasztani a tortabevonót 3) nem Marika tortabevonót kell használni. Ezek alapján hamarosan újra elkészítem. 
•  megint sok jó filmet néztem az ünnepeken
• volt egy szülinapom, amiről nem nagyon szeretnék beszélni. :D Mondjuk úgy, hogy az ünneplés picit várat magára, másrészt tudom, hogy az év első munkanapja volt és az emberek nem igazán ébredtek még fel, de volt pár ember, akitől nagyon rosszul esett, hogy elfelejtett felköszönteni...
• így az első munkahéten elküldtem jó pár önéletrajzot (ami ugye az ünnepek miatt szünetelt)
• nálunk hagyomány, hogy Vízkereszt napján leszedjük a karácsonyfát és a karácsonyi dekorációkat, ez idén is megtörtént. 
• stílusosan elolvastam Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című drámáját
• esett a hó
• olvastam, hogy az elültetett (tulipán) virághagymákat a megmaradt karácsonyfa ágával le lehet takarni és az megvédi a fagyoktól
•  elvették molyon a kötelező olvasmányos kihívásomat, mert módosítottam, hogy mikori olvasásokat fogadok el. Oké, tényleg nem olvastam el az a 600 soros súgót, hogy mikre kell odafigyelni a kihívásnál, de az a stílus, amivel ez az egész le lett reagálva. Már nem csak a rukkolában, hanem a molyban is csalódnom kellett. pozitívum: gondolkodtam már rajta, hogy örökbe adom, mert egyre kevesebb kedvem/energiám/időm volt rá, szóval nem gond, hogy megszabadultam tőle, csak maga az eljárás, ahogy ez lezajlott. A kötelező olvasmányokkal kapcsolatos érdeklődésem átkerül a blogra. 
• csináltam a blognak új designt (tudom, túlzás, de azt hiszem nagyon szépen alakul az irány, amerre szeretném elvinni a blogot, még valami jó címet kellene neki találni)
• olvasom a "rettegett" Arany embert és hatalmas pozitív csalódás! :)

Gabriel García Marquez: Száz év magány

Gabriel García Márquez: Száz év magány, 1967. (Magvető, 2008, 374 oldal)

"E könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a „játszódik”, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.
Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar – de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.

A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: „A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte.”
Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen."

Először 18 évesen olvastam és lehet, hogy a kötelező szócska miatt vagy mert belezavarodtam az Aurelianok és José Arcadiok forgatagába vagy egyszerűen túl sok volt a valóságba vegyített természetfeletti, de akkoriban 3,5*-ra értékeltem. Azóta több Marquez regényt is olvastam, ami mind a 'kedvenc könyvem listán' végezte, így úgy gondoltam, hogy itt az ideje átértékelnem a kapcsolatomat a talán legismertebb regényével. Most azt gondolom, hogy a Száz év magány tagadhatatlanul 5*-os.

Nagyon tetszett, hogy nincsenek párbeszédek, az egy-egy mondat, amit a szereplők saját szájából hallhattunk mindig nagyon ütött. Kicsit mindegyik szereplővel tudtam azonosulni, főleg azzal a szenvedéllyel, ami az egész Buendia családot jellemezte. Ursula a „tyúkanyó”, a család lelke és összetartója (halála után nagyon hiányzott a történetből), az Aurelianok az igazság bajnokai, Amaranta, Rebeca, Meme, akiknek a nagybetűs szerelem a végzetük. Az idő körben forog, a történelem ismétli önmagát, hiába minden küzdelem a boldogságra: a család végzete a magány. Nekem úgy tűnt, mintha a családtagok csak úgy lettek volna, hiába estek szerelembe, alapítottak családot, háborúztak, szerelmeskedtek, valójában csak önmagukban/nak léteztek.

Szomorú volt, ahogy szépen lassan kiürült a ház. A vége pedig kegyetlen. Marquez már-már elhiteti az olvasóval, hogy van remény arra, hogy az utolsó Buendiák kilépjenek a mókuskerékből, de aztán végül bekövetkezik az elkerülhetetlen: a bűnben fogant nemzedék bukása.
Egyébként a regénynek van egy nagyon megmagyarázhatatlan, varázslato hangulata, Marquez fantasztikusan fogalmaz, olyan természtességgel ír mindenről, ami alapjában véve cseppet sem az, hogy az olvasó is természetesnek veszi és egy szemrebbenés nélkül olvas tovább.
Nagyon megfogott, idő kell ahhoz, míg fel tudom dolgozni és újabb Marquez regényt veszek a kezembe.

Év végi filmmaraton

Az év utolsó hetén is több filmet néztem, íme róla egy kis összefoglaló!

1. Végre otthon! (Home, 2015) 4*

Nagyon aranyos kis mese egy földönkívüli és egy kislány barátságáról gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

2. Négy esküvő, egy temetés (Four wedding and a funeral, 1994) 3,5*

Hugh Grant nagy kedvencem, szeretem azokat a könnyed vígjátékokat, amikben játszani szokott, de ezt egy picit unalmasnak éreztem. A legjobb beszólás az volt, hogy "próbálom kihasználni a szombatot, amikor nincs esküvő." Ajjajj...azt hiszem én is lassan elérkezem azokhoz az időkhöz, amikor esküvőkre "kell járnom", miközben én (még) egyáltalán nem tudom elképzelni azt, hogy férjhez menjek. Visszatérve a filmbe vannak megmosolyogtató pillanatai, de amolyan angol humor, amit én nem mindig tudok érteni. Szóval egynek jó volt, de nem újranézős.

3. A 23-as szám (Number 23, 2007) 5*

Nem most láttam először, hanem a megjelenésekor már megnéztem, de csak annyira emlékeztem belőle, hogy nagyon tetszett illetve a főbb mozzanatokra. Érdekes, hogy én Jim Carreyt sokkal jobban szeretem a komoly szerepeiben, mint a vígjátékokban bohóckodni. Jól hozza a kissé bekattanó családapát, maga a film nagyon jól fel van építve, fokozatosan kapjuk meg mi is az információkat, ezáltal végig fenntartja a feszültséget. Ami még nagyon tetszett benne, hogy megmagyarázza például történelmi példákon keresztül is a 23-as számot övező babonát. A végével lehetne vitatkozni, de szerintem szép lezárást kapott.

Amúgy ha már Jim Carrey komoly oldalát említettem, akkor meg kell emlékeznem a Truman Show-ról (1998) és az Egy makulátlan elme örök ragyogásáról (Eternal Sunshine of the Spotless Mind, 2004), ahol Carrey szintén a komoly oldalát csillogtatja meg. Nekem mindkét film nagyon tetszett, a Truman Show az egyik kedvenc filmem, nagyon megrázó, ahogy az idilli életet élő főszereplő  idővel rádöbben, hogy az egész csak illúzió. Az Egy makulátlan elme ragyogása c. film szerelmes témájú, lényegében egy szerelem erősségét mutatja be egy egyedi történet köré fonva.

4. Sivatagi show (Animals Are Beautiful People, 1974) 5*
Fantasztikus film! A Kalahári és a Namíb sivatag életébe pillanthatunk bele 90 perc erejéig. Dokumentumfilm, de nagyon jól van megvágva, cseppet sem száraz, unalmas, tényeket közlő, hanem igazi érdekességeket közöl és gyönyörű a képi világa. Nagyon nagy meló van ebben a filmben.

5.  Kutyabajnok (Snow Dogs, 2002) 4,5*
Gyönyörűek a kutyák benne, de nem csak miattuk érdemes megnézni ezt a filmet. Bár kiszámítható a története, a vége pedig egyenesen giccses, vannak benne nagyon vicces pillanatok, amitől simán többször nézős vígjáték lehet belőle.

6. Maci Laci (Yogi Bear, 2010) 3,5*
 Képesek voltunk egy barátnőmmel moziban megnézni ezt a filmet. Kicsit furán éreztük magunkat, 20 éves lánykákként a gyerekes családok között. :D Amúgy sajnos nem érte meg moziba megnézni, nem is sok maradt meg belőle, szóval úgy voltam vele, ha már adja a tv megnézem még egyszer. Aranyos amúgy, már Tom Cavanagh miatt érdemes megnézni, aki bebizonyította, hogy milyen jó színész is...ugyanis ebből a bugyuta szerepéből szerintem sokkal többet is kihozott, mint átlagban lehetett volna.

7. Szakítópróba (Just married, 2003) 3*
Semmiről nem szóló romantikus vígjáték, arra alkalmas, ha le van szívva az ember agya akkor megnézzem valamit, amire nem nagyon kell koncentrálni és néha el is tud mosolyogni egy-egy poénon. Ami külön meglepetés volt, hogy Christian Kane, - aki a Titkok Könyvtára sorozatból lehet ismerős - játszotta a kötelező exbarátot és milyen fiatal volt még! :D


8. Gru 2 (Despicable Me 2, 2013) 5*
Az első rész is aranyos volt és vicces, de nekem ez a második rész még jobban tetszett! Kicsit kezdem érteni, hogy miért van ennyi rajongója a Minyonoknak. :D A legjobb: Dr. Senkiházi.

2015 könyvekben és filmekben

48 könyvet olvastam az idén, főleg az otthoni könyvtár polcáról válogattam, így főként a klasszikus művek kerültek a középpontba. Ahogy elnéztem a molyon február és június között volt egy elég hosszú kihagyás, ekkoriban nem igazán olvastam szórakoztató könyveket/regényeket, inkább a tanulásra koncentráltam, jegyzeteket készítettem és szakmai könyveket olvastam (újra). 

Legjobb könyvek, amiket idén olvastam. Top5 lista. (Nagyon nehéz összeállítani, mert szuper jó könyveket olvastam, a sorrendnél is icipici dolgok döntöttek)

5. Gabriel García Márquez: Száz év magány

Ez egy újraolvasás volt és azért emelném ki, mert teljesen másként hatott rám, mint 18 évesen. Sokkal jobban megfogott. Bővebben itt.

4. Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Ezt azért emelném ki, mert magam sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog a könyv, amikor valamilyen meghatározhatatlan okból kifolyólag levettem a polcról. Tényleg nagyon tetszett, főleg az eleje és azok a részek, amikor Crusoe a szigeten volt. A vége már kevésbé jött be. Hogy miért? Arról itt írtam. 

3. Alexandre Dumas: A három testőr 

Ezt szintén valamilyen megmagyarázhatatlan okból vettem le a polcról és erről sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog. Mégis nagyon-nagyon tetszett! Hogy mi tetszett igazán benne, arról itt.

2. Babits Mihály: A gólyakalifa

Fantasztikus volt, alig bírtam letenni. Bővebben itt. 

1. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Az aranyérmes! Azt nem tudom, hogy sajnálom-e, hogy eddig kimaradt, nem tudom hogyan hatott volna rám 10 évesen, de most azt gondolom, hogy egy csodálatos mű, aminek minden lapjáról árad a szeretet. Bővebben itt.

Legnagyobb könyves csalódás

Egyértelműen William Golding: A Legyek Ura című műve. Emellett még Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

Szerzők, akikkel idén ismerkedtem meg: Theodor Fontane, Daniel Defoe, Alexandre Dumas. És igen. Mindegyikőjüktől szeretnék még olvasni. :)

Tervek 2016

Nem nagyon szeretek előre tervezni, de az biztos, hogy szeretném megtartani jó szokásomat és sokat olvasni! A cél egy év alatt 50 könyv elolvasása. Nagyjából kiegészítettem a várólistámat, jelenleg 82 könyv található meg rajta, ezt a számot mindenképpen szeretném lecsökkenteni. Moly.hu-n van kb. 31 könyv, amit már olvastam, de nem értékeltem. Ezeket szeretném szép lassan újraolvasni mert vagy nem emlékszem rájuk vagy nagyon kíváncsi vagyok, hogy most hogyan hat rám és eszerint szeretnék értékelést írni róluk. Továbbra is gyűröm az 1001 listát, a 303 magyar regényt és a Nagy Könyv által összegyűjtött könyvekből is terv minél többet olvasni. A Harry Potter újraolvasás már elkezdve, illetve a Végzet ereklyéi sorozat első kötetét most olvasom, egyelőre nagyon tetszik, szóval azt hiszem a sorozat következő kötetei is jöhetnek majd elolvasásra. Egy biztos, nem fogok tanácstalanul állni, hogy mit is olvassak. 

2015 FILMEK TERÉN 

Az utóbbi időben facebook-on (ill. filmkatalogus.hu-n) kezdtem el jelölgetni, hogy mely filmeket néztem meg, idén azonban külön öröm volt, hogy rátaláltam a snitt.hu-ra. Itt ugyanis azonnal lehet jelezni, ha megnéztem egy filmet (vagy sorozatrészt).

Azt nem tudom megmondani, hogy hány filmet néztem meg az idén, de azt igen, hogy melyek voltak azok, amelyek a legjobban tetszettek és melyek, amelyek felejtősek. 

Sorrend az nincs, de íme azok a filmek, amelyek a legjobban tetszettek 2015-ben:

A mindenség elmélete (The Theory of Everything, 2014) 
Még egész az év elején láttam és nagyon-nagyon tetszett! Megrendítő és megható történet. Becsülöm a Hawkigot, amiért erős tudott maradni, hogy akart élni, nem adta fel. Becsülöm a feleségét, hogy mellette állt végig, kitartott. Rám nagyon hatott a film, megmutatta, hogy érdemes élni és sohasem szabad feladni...

Az emlékek őre (The Giver, 2014)
Nagyon tetszett, nagyon fontos mondanivalóval rendelkezik: az élet csodaszép. Mindenképpen szeretném idén elolvasni a könyvet (mert sejtem, hogy sokkal jobb)

Egy boltkóros naplója (Confessions of a Shopaholic, 2014)
Szeretek vásárolni, de azért általában átgondolom, hogy mit-mikor-hol veszek meg, szóval magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett a film annak ellenére, hogy nem igazán tudtam a főszereplővel azonosulni. Viszont a vásárlásmániája nem kevés nagyon mókás helyzetbe sodorja a főhősnőnket, sokat nevettem rajta. És Hugh Dancy annyira cuki! :))

Kódjátszma (The Imitation Game, 2014) 
"Alan Turing életéről szól a film, aki  a második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a második világháborút és elősegítette a németek legyőzését. A teljes titokban zajló műveletről egyébként a hetvenes évekig senki sem tudott. Ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött és választania kellett a börtön, vagy a hormonkezelés között. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e."
Pörgős, izgalmas film és mint a leírásból is látszik egy nagyon érdekes témát dolgoz fel!

Éjsötét árnyék (Dark Shadows, 2012)
Nem idén láttam először, de akkor nagyon nem tetszett. Aztán idén valamelyik csatorna adta, megnéztem újra és akkor már nagyon élveztem. Főleg, Barnabas bénázását a modern világban. Van benne minden, boszorkány, vámpír, vérfarkas. Kicsit beteg film, egy a lényeg: nem szabad komolyan venni és akkor nagyon élvezhető.

Social Network - a közösségi háló (Social Network, 2010)
A facebook alapításáról szól. Nagyon érdekes volt megismerni, hogyan alakult ki a világ legnépszerűbb közösségi oldala, kik is az alkotói és mi állt a háttérben.

Kutyák és macskák (Cats & Dogs, 2001)
Az első rész is vicces volt, de inkább a második részt emelném ki, azon nagyon jókat nevettem! Kopasz Kitty :D

Holiday (Holiday, 2006)
Bájos film, szerethető szereplőkkel!

Agymanók (Indide out, 2015)
Öröm, félelem, harag, bánat, undor - jól ismert érzések. Ebben a kedves kis mesében megismerhetjük az életüket közelebbről! :D

Legrosszabb filmek, amiket 2015-ben láttam

Ted (Ted, 2012)  
Egyértelműen ez viszi a pálmát, borzalmas volt. Sajnos nem néztem utána komolyabban a történetnek és azt hittem, hogy egy élő plüssmaciról fog szólni, akinek a főszereplő a legjobb barátja és majd együtt aranyos kis kalandokba keverednek. Hát nagyot tévedtem. Nekem az ilyen típusú "humor" egyáltalán nem jön be, nagyon primitívnek és gusztustalannak tartom...

A nagy nap (The Big Wedding, 2013)
Egyik vasárnap délután nem volt más dolgom, mint beülni a tv elé és ezt a filmet adták. Úgy gondoltam, hogy ilyen kitűnő színészekkel nem lehet rossz filmet csinálni. Tévedtem...igazából semmiről nem szólt és vicces sem volt.

Magic Mike XXL (Magic Mike XXL, 2015)
Az első résznek még volt valami történése is és a táncok is elmentek, de ez a rész rém unalmas volt, Történet az semmi (ellenben 2 órás a film) a táncok pedig nekem néhol nagyon primitívnek tűntek és a zenék sem jók....

Szex és halál kezdőknek (Sex and Death 101, 2007)
Simon Baker miatt néztem meg, de elég bugyuta és unalmas történet.


Filmek terén nem tervezek előre semmit, de ezentúl havonta fogok írni egy posztot, néhány mondatos értékeléssel az adott hónapban látott filmekről.

Mit olvastam 2015 decemberében?

2015 december havi olvasási összefoglaló

1. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
A kedvenc Harry Potter kötetem, egy élmény volt újraolvasni! :)
http://moly.hu/konyvek/j-k-rowling-harry-potter-es-az-azkabani-fogoly/en-es-a-konyv/edit91

2. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
A könyv 3/4-éig imádtam, de a végét képtelen vagyok feldolgozni...
http://moly.hu/konyvek/molnar-ferenc-a-pal-utcai-fiuk/en-es-a-konyv/edit91

3. Hans Christian Andersen: Andersen mesék
Visszacsöppentem a gyerekkoromba, ahogy ezeket a gyönyörű meséket olvastam.
http://moly.hu/konyvek/hans-christian-andersen-andersen-mesek/en-es-a-konyv/edit91

4. E.T.A. Hoffmann: Diótörő 
Végre eljutottam odáig, hogy a számtalan mesefeldolgozás után elolvassam az eredeti művet. Bár nem vagyunk túl jóban Hoffmannal, ez a kisregény azért tetszett.
http://moly.hu/konyvek/e-t-a-hoffmann-diotoro/en-es-a-konyv/edit91

5. Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Zseniális. Egyik kedvenc könyvem.
http://moly.hu/konyvek/kosztolanyi-dezso-nero-a-veres-kolto/en-es-a-konyv/edit91

6. Szophoklész: Antigoné 
Szophoklész a thébai mondakörből meríti témáját és egy kőkemény családi dráma közepébe csöppenünk.
http://moly.hu/konyvek/szophoklesz-antigone/en-es-a-konyv/edit91

7. Charles Dickens: Karácsonyi ének 
Gyönyörű tanmese a szeretetről és az egymás iránti tiszteletről. Igazi karácsonyi hangulatot okozott.
http://moly.hu/konyvek/charles-dickens-karacsonyi-enek/en-es-a-konyv/edit91

8. Cassandra Clare: Csontváros
Nagyon izgalmas regény, olvastatja magát és teljesen magába szippant.
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-csontvaros/en-es-a-konyv/edit91

--------------------------------------
JANUÁRi tervek:
1. Jókai Mór: Az arany ember
2. J.K.Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege
3. Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok