2016. április 23., szombat

Dennis Lehane: Viharsziget

Dennis Lehane: Viharsziget. 2003 (Agave Könyvek, 2010, 275 oldal)

"1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?
Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.
Dennis Lehane regénye 2003-as megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit – nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével."

Emlékszem, hogy néhány éve egyik este nem tudtam aludni, kapcsolgattam a tv-t és pont ekkor kezdődött a Viharsziget című film. Gondoltam csak belenézek, mert késő van, de aztán egyszerűen mozdulni sem tudtam a tv készülék elől..sőt, utána is csak feküdtem a sötétben, mert nem tudtam feldolgozni. Rettentően izgalmas, hátborzongató és fordulatos volt, a vége pedig nagyon meglepett! Sajnos csak ezután tudtam meg, hogy egy könyvadaptációról van szó.

Rátettem a várólistámra, de tudatosan figyeltem arra, hogy teljen az idő a film megnézése és a könyv elolvasása között, de annyira hatással volt rám a film, hogy 5 év után sem tudtam elfelejteni a nagy fordulópontokat. A könyv viszont szembejött velem a könyvtárban és úgy éreztem, nem várhatok tovább. Azt kell mondjam nem hiába lett olyan zseniális a film, a készítői remek alapanyagból dolgozhattak. Lehane nagyon jól ír, végig nagyon izgalmas a történet, fenn tartja a feszültséget és nem tudom, hogy mi fog történni a következő oldalon. Nagyon nyomasztó a hangulata, lassan bontakozik ki a történet, hogy aztán a végén jól odacsapjon. Picit bánom, hogy a filmet láttam előbb, mert így nem ütött akkorát a könyv, de így is azt gondolom, hogy ez a regény a maga műfájában zseniális.

ui. Este újra meg fogom nézni a filmet! :)

2016. április 17., vasárnap

Patrick Modiano: A Kis Bizsu

Patrick Modiano: A Kis Bizsu. 2001 (Tarandus Kiadó, 2014, 128 oldal)

"Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül."





"A szeretet olyan, mint a nevetés és a könnyek - euforikus és romboló." 
De hova vezet a szeretet hiánya? A könyv főszereplője, a 19 éves Thérèse 7 éves volt, amikor utoljára látta az édesanyját. Amennyire lehet megbékélt, ám egy napon váratlan esemény zökkenti ki a hétköznapokból: egy sárga kabátos nőben felfedezni véli halottnak hitt édesanyját. Ki lehet ez a titokzatos nő? Miért nem törődött vele az anyja, miért hagyta el? Miért nem ismerhette az apját? Emléktöredékek, mondatfoszlányok és egy kekszes doboz néhány tárggyal...mindössze ennyije van, hogy választ kaphasson a kérdéseire.

Nem egy vidám regény, nagyon komor és depresszív hangulatú, átjárja a magány, a bizonytalanság. Thérèse helyzete nem teljesen ismeretlen számomra (engem is elhagyott az egyik szülőm), mégsem tudtam azonosulni a lánnyal. Én is feltettem azokat a kérdéseket, amit Thérèse, aztán továbbléptem, de ez a lány egyszerűen bennragadt a múltban. Természetesnek tartom, hogy válaszokat akar, de ezt így nem lehet.

Egyébként nem ilyesfajta regényre számítottam, én azt hittem, hogy lesz történet, amolyan bevezetés-tárgyalás-befejezés, ehelyett kaptam egy mély lélektani regényt, egy céltalan bolyongást Párizs sötét utcáin, ami után némi hiányérzetem maradt. Kétségkívül van valami zseniális abban, ahogy Modiano ír, bár engem zavartak az ismétlések, a rövid mondatok, néha nagyon összefüggéstelennek tűnt a szöveg. Viszont ilyenek az emberi gondolatok és elérte azt, hogy a Kis Bizsu fejében találjam magam...csak azt nem tudom, hogy elég érett vagy éppen erős vagyok-e ehhez.

ui. Az utószó sokat segített a regény megértésében, bár volt egy-két dolog, amit erőltetettnek éreztem.
ui.2: József Attila idézet megjelenése fantasztikus érzés volt. :)

2016. április 15., péntek

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó. 2014. (Magvető Kiadó, 2015)

"Különös jelenethez asszisztál reggelente a 6 óra 27-es, Párizs környéki RER-járat utazóközönsége.
Egy fura fiatalember nap nap után ugyanoda telepszik le, táskájából előkotor néhány viseltes lapot, majd az összefüggéstelen könyvoldalakat felolvassa a vonatkocsi plénumának okulására. A felolvasó, Guylain Vignolles egy könyvzúzdában dolgozik, a démoni kisugárzású, gyilkos hajlamú zúzógépet irányítja, és gyűlöli ezt a hóhérmunkát. Bizalmasa egy aranyhal, legjobb barátai egy balesetet szenvedett volt munkatársa, akinek eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze odaveszett lábait, valamint egy hóbortos versfaragó, aki kizárólag rímekben hajlandó kommunikálni felebarátaival.
Egy szép napon történik valami. Váratlan esemény forgatja fel Guylain monoton hétköznapjait. Vajon hová, milyen emberi kapcsolatok, milyen új élet felé vezetik a nem várt változások?
Felemelő, kedves humorú, szívet nyugtató mese emberekről – jókról, komiszakról, bogarasakról vagy épp hétköznapiakról. És a boldogságról, amely talán ránk talál, ha már kellőképp felkészültünk rá."


Már nem tudom, hogy milyen meggondolásból került fel a várólistámra ez a könyv és nem tudom, hogy miért pont most vettem le a könyvtár polcáról, de azt hiszem a lehető legjobb időpontban talált rám, egy amolyan igazi szívmelengető olvasmány volt. Régen volt részem ilyen kiemelkedő olvasmányélményben, amit lehetett félreraktam, hogy olvashassam, így közel egy nap alatt végére értem ennek a francia kisregénynek.

Azt gondolom, hogy minden könyvszerető embernek összeszorul a szíve, ha a könyvzúzdákra gondol. Én is így vagyok vele, ezért nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel, ahogy magához ölelte "a menekülteket", hogy felszabadítsa őket és örök nyugalomra térhessenek. Szerencsésnek érzem magam, hogy én is ott ülhettem a RER-en, hogy részese lehettem ennek az élménynek, hogy Guylain Vignolles beengedett az életébe. Imádtam őt, ahogy a barátait is, a temperamentumos Giuseppet, a hóbortos rímfaragó Yvont és a Lilaakác lakóit is. Ez a könyv néhol picit trágár vagy éppen morbid, de végig sugárzik a lapjairól a jóindulat, a kedvesség, az a különleges báj uralja, amit csak a franciák képesek megteremteni. Aztán a regény közepétől beindulnak az események, jön az a fajta 'izgalom', amikor lélegzetvisszafojtva és dobogó szívvel olvasol, szorítasz, hogy a lehető legjobban alakuljon minden... :)

ui.: többen írták már előttem, de én is szeretném kihangsúlyozni, hogy a borító hátlapján az idézetet ne olvassátok el, mert nagyon spoileres. (bár én megtettem és nem rontott semmit az élményen!)

2016. április 14., csütörtök

Things I Love Thursdays #15

Már megint jó pár hete nem írtam ilyen listát (konkrétan egy hónapja), úgyhogy ez most egy egyveleg lesz egy hosszabb időszakról! Egyébként úgy érzem, kezdenek rendeződni a dolgaim, szépen haladnak a terveim (pl. lakáscsere dolog megvalósulni látszik). Persze küzdeni kell a céljaimért, de ez a szép az életben! Semmi sincs ingyen. 


* vettem 2016-os határidőnaplót így március vége fele :D 
* kinyíltak a tulipánjaim az erkélyen, gyönyörűek
* paradicsompalántákat is neveltem, ami olyan jól sikerült, hogy még ajándékba is jut belőlük! :)
* beiratkoztam hosszú idő után újra könyvtárba, így régóta várólistás (újabb megjelenésű) könyveket is tudok olvasni (bár mostanában több csalódás is ért olvasás terén)
* volt egy Húsvét, ami idén igencsak kellemesen telt és annyira finomakat ettünk, hogy egy kilót biztos sikerült hízni (sajna azóta lement)
* igyekszem odafigyelni arra, hogy több zöldséget-gyümölcsöt fogyasszak a tavasz első hónapjaiban, hiszen kell az energia!
* új tavaszi ruhatár (új cipők, szoknyák, felsők, pulcsik)
* bár még csak április közepe van, azt hiszem, hogy meg van a hónap legjobb könyve! Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó. Pont most tettem le és imádtam, annyira bájos kis történet. 
*  itt a jó idő! Gyönyörű a város, annyira jóleső érzés kiülni a parkokba a színes virágkavalkád közé olvasni vagy barátokkal beszélgetni vagy szimplán csak álmodozni! :)
* esti borozgatós esték a teraszon
* macska hámra szoktatása (olyan kis ügyes!)
* könyvselejtezés elindult, felraktam rukkolára egy jó pár könyvet, lett egy csomó pontom (az más dolog, hogy nem valószínű, hogy nagyon el tudom őket költeni)
* kinyitottam egy ősrégi szakácskönyvet és megsütöttem az első szembejövő süteményt. Meglepően finom dolgot sikerült összehozni. Fűszeres-rácsos recept itt.

2016. április 10., vasárnap

Lois Lowry: Az emlékek őre

Lois Lowry: Az emlékek őre. 1993 (Animus Kiadó, 2009)

 "A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről."


!!AZ ÉRTÉKELÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!

A 12 éves Jonas olyan világban él, ahol ismeretlen fogalom a bűnözés, az éhezés, az igazságtalanság, a háború vagy éppen a szegénység. Nincs veszekedés, nem létezik önzés, irigység, gyengeség, mindenki egyenlő, teljes a béke, a rend, a harmónia. Mindenki azt a munkát végzi, amiben a legjobb, a személyiségükben legjobban összeillő férfiak és nők alkotnak egy párt. Egyszóval minden tökéletes. 
Én olyan világban élek, amelyben az igazságtalanság, erőszak, elmúlás szavak értelmét elég hamar megismeri az ember, ahol az életet nem a béke, a rend és a fegyelem uralja. A kiképzésem fájdalmakkal teli, de cserébe olyan emlékek őrzője lehetek, amelyeket egész biztosan nem érné meg elcserélni Jonas tökéletes világáért. Semmiért nem adnám oda ezeket az emlékeket:
 * a reggeli napsütés melege az arcomon * az évszakok színei * az első alkalom, amikor elestem a hóban * egy mosoly * megpillantani egy szivárványt * nyári záporban sétálni * szeretetet adni és kapni * tombolni egy jó koncerten * tanulni a hibáinkból * megismerni egy másik véleményt * tábortűz mellett énekelni * harcolni a céljainkért * választani, dönteni tudni. 

Jonas szerencsés, mert kiválasztott és így megismerhet ezekből a szépségekből valamennyit, megismeri a színeket, a napsütést, a havat, a szeretetet. Emellett megismeri a háborút, a fájdalmat, az elmúlást, a hazugságot is, döntenie kell, hogy megmarad-e az Emlékek egyetlen Őrzőjének vagy...
"Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk."

 Egyébként én a filmet láttam előbb és teljesen lenyűgözött, ezért nem volt kérdéses, hogy hamarosan a könyvet is el fogom olvasni. Igaz, hogy már ismertem a cselekményt az olvasáskor, de ettől függetlenül ugyanúgy hatással volt rám főképp a leírások, a hangulat miatt, amit az írója teremteni tudott. Én a filmet és a könyvet egyaránt csak ajánlani tudom! És a folytatásra is nagyon kíváncsi vagyok. :)

2016. április 8., péntek

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Markus Zusak: A könyvtolvaj. 2005 (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010)


"1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen."



A tapasztalat azt mondatja velem, hogy nem valóak nekem a New York Times bestseller könyvek. Erről a könyvről is olyan nehéz írni, mert az nem mondhatom, hogy nem tetszett A könyvtolvaj vagy hogy nem volt rám hatással, de kiemelkedő olvasmányélménnyé se vált...pedig a 93%-os molyos értékelés és a fülszöveg alapján valóban valamiféle 'sorsfordító könyvre' számítottam. 

"Értitek? 
Még a halálnak is van szíve."
Én nem értettem. Számomra hiteltelen és hatásvadász volt a Halál, mint elbeszélő, nem tetszett a stílus, a tőmondatai, végig éreztem a lenézést a hangjában. Ráadásul attól, hogy előre elárulja a főbb történéseket, majd megszakítja az elbeszélést, elkezd teljesen másról beszélni, irodalmiaskodik, érzelgősködik, nem izgalmassá, sokkal inkább idegesítővé és unalmassá válik a regény. És bármennyire is szépen hangzik, hogy a halál jószívű, én ezt nem tudtam elhinni és egyáltalán nem tudtam azonosulni vele...Liesel annál inkább a szívemhez nőtt. A kislány története, aki a történelem egyik legsötétebb korszakában kénytelen helytállni, sok mindent elveszít, de rengeteg mindent kap: szeretetet, családot, barátságot, rengeteget tanul az elfogadásról, a fájdalomról és ami a legfontosabb: felismeri a szavak hatalmát. Nem lehet száraz szemmel elmenni Liesel, a Himmel utca lakói vagy éppen a zsidó bokszoló története mellett, de én ezt a történetet a kislány szájából szerettem volna hallani, akkor lett volna igazán sorsfordító..

NÉHÁNY APRÓ KIS TÖRTÉNÉS, AMI KÖNNYEKET CSALT A SZEMEMBE

* a 13 ajándék.
* bokszmeccsek a Himmel utca 33. pincéjében
* hogy az az "átkozott Saukerl" sosem ismerhette meg a könyvtolvaj csókját
* Rosa a harmonikával az ölében és hogy elment Lieselért az iskolába akkor..
* a sugárzó rettegés a Fölöttemállók lapjairól
* a kenyérevők
* a férfi a törött harmonikátokkal

2016. április 2., szombat

Olvasmányélményeim 2016 márciusában

Négy könyvet olvastam a hónapban, egy van folyamatban. Hosszú hónapok után ismét beiratkoztam a könyvtárba, már nagyon hiányzott a légkör és csodás könyveket tudtam kivenni!

1. Csehov: Válogatott elbeszélések
Szeretem Csehovot, a drámait és az elbeszéléseit egyaránt. A Kossuth kiadó kiadása 10 elbeszélést tartalmaz, ezek közül a Fogadás és a 6-os számú kórterem volt a kedvencem, de remélhetőleg hamarosan elkészül a bővebb értékelés róla!

2. Agatha Christie: Gloriett a hullának 5*
Nagyon tetszett, azt gondolom hogy az írónő eddig általam olvasott regényei közül az egyik legjobb.
Csavaros, fordulatos. Jegyzetelgettem és törtem a fejemet végig, de sejtelmem sem volt arról, hogy ki lehet a gyilkos vagy mi állhat a háttérben. Mrs Olivert és a Hol a hulla? játékot pedig imádtam, jókat nevetgéltem rajta.

3. Jandy Nelson: Neked adom a napot 4*
A tavalyi év egyik nagy népszerűségnek, sikernek örvendő könyvével az összes 'olvasós blogon' szembetalálkoztam és kivétel nélkül csak pozitív véleményeket olvastam róla, így nagyon örültem, amikor múlt héten szembejött velem a könyvtár polcán. Kíváncsian álltam neki, egy könnyed olvasmányra számítottam, de ebből szempontból csalódnom kellett, mert ez bizony egy nagyon mély érzelmekkel rendelkező kötet. Ennek ellenére nem tudom, hogy hányadán állok vele, igazából tetszett is meg nem is...

A hónap könyve
Az írónő az emberi lélek jó ismerője, ismét valami zseniálisat alkotott, a könyv olvasása alatt végig fogva tartotta a lelkem egy darabját, hogy a végén, elemi erővel végérvényesen kiszakítsa azt. A regényt végig átjárta a fájdalom, a tehetetlenség, a reménytelenség, a nagybetűs tragédia.
Imádtam a felépítését, az elejtett félszavakat, mondatokat, amelyek csak később nyertek igazán értelmet, a stílusát, a nyelvezetét. Ez is egy olyan (Szabó Magda) könyv, melyet elő kell vennem majd időről időre, hogy segítsen eligazodni az élet útvesztőiben…

ÁPRILISI tervek 
1. Markus Zusak: A könyvtolvaj (folyamatban)
2. Lois Lowry: Az emlékek őre