"„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…"
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…"
Dánia botránykönyve, amit a megjelenésekor betiltották, majd később kötelező olvasmánnyá tették az iskolákban. Én személy szerint nem tudom eldönteni, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia vagy senkinek sem szabad elolvasnia.
Az alapötlet kimondottan tetszett, egy könnyű, filozofikus könyvet vártam, az élet értelméről, ehelyett valami nagyon kemény és brutális, kegyetlen történetet kaptam. Olvastatta magát, körülbelül másfél nap alatt elolvastam, mert teljesen magába szippantott.
Az alapötlet kimondottan tetszett, egy könnyű, filozofikus könyvet vártam, az élet értelméről, ehelyett valami nagyon kemény és brutális, kegyetlen történetet kaptam. Olvastatta magát, körülbelül másfél nap alatt elolvastam, mert teljesen magába szippantott.
"az élet értelmével nem szabad játszani"
(Elvileg) ez a regény fő üzenete, de én ebben a történetben egyáltalán nem találtam meg az élet értelmét. Az élet nem lehet ilyen és nem szólhat erről, amit ezek a gyerekek tettek, amit létrehoztak, az ún. "Fontos dolgok halma" egy kegyetlen és gusztustalan dolog. A fülszöveg szerint "ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik" - ez az egész már az elején sem volt ártalmatlan. Elvenni valakitől valamit, ami neki a legfontosabb - legyen az egy fülbevaló - cseppet sem ártalmatlan. Lehet, hogy a gyerekek nem egyformán adtak bele ebbe a halomba, de ezt valójában külső szemmel ki tudja megítélni? Ezek a gyerekek mindannyian elveszítettek valamit, legfőképpen az emberi méltóságukat.
Anyukám is elolvasta a könyvet és azt mondta, hogy a világ bizony ilyen és hogy én fiatal vagyok és naiv és örül, hogy én ezt még nem látom. Manapság az emberi értékek nem számítanak az ún. "magasztos cél", ideológia érdekében az emberek szó szerint bármire képesek, ahogy kiderül a Semmiből. Szóval végülis felfoghatjuk társadalomkritikának is: az életben valójában semmi sem számít, minden eldobható, semminek nincs következménye, de aztán persze a pénz és a népszerűség felülír mindent. Az a része a történetnek, hogy - egy múzeum megveszi a halmot, újságcikkek jelennek meg - irreálisnak tűnt, az pedig, hogy a végén mindenki éli világát és semmi következménye nincs az egésznek leginkább elborzasztott. Gyerekek vagyis kamaszok kezébe semmiképpen sem való! A legbefolyásosabb korban, amikor egy internetes kihívás kedvéért akár öngyilkosságra is képesek, egy ilyen könyvet elolvasniuk nem szabad! Semmilyen tanulságot nem tudnak levonni belőle (mert nincs neki!), viszont elhitetheti velük, hogy mivel az életnek valójában úgysincs értelme, ezért megtehetnek bármit! Rendkívül veszélyes... Rám leginkább fordítva hatott: azon felül, hogy elborzasztott és felháborított, rájöttem, hogy talán valóban nincs értelme az életnek, de az nem igaz, hogy semmit sem érdemes csinálni. Fontos dolgok halmát semmiképpen sincs értelme csinálni, de mindenkinek meg van a maga "fontos dolga", amiért reggel felkel és elindítja a napját - valahol itt keresendő az élet értelme.
Anyukám is elolvasta a könyvet és azt mondta, hogy a világ bizony ilyen és hogy én fiatal vagyok és naiv és örül, hogy én ezt még nem látom. Manapság az emberi értékek nem számítanak az ún. "magasztos cél", ideológia érdekében az emberek szó szerint bármire képesek, ahogy kiderül a Semmiből. Szóval végülis felfoghatjuk társadalomkritikának is: az életben valójában semmi sem számít, minden eldobható, semminek nincs következménye, de aztán persze a pénz és a népszerűség felülír mindent. Az a része a történetnek, hogy - egy múzeum megveszi a halmot, újságcikkek jelennek meg - irreálisnak tűnt, az pedig, hogy a végén mindenki éli világát és semmi következménye nincs az egésznek leginkább elborzasztott. Gyerekek vagyis kamaszok kezébe semmiképpen sem való! A legbefolyásosabb korban, amikor egy internetes kihívás kedvéért akár öngyilkosságra is képesek, egy ilyen könyvet elolvasniuk nem szabad! Semmilyen tanulságot nem tudnak levonni belőle (mert nincs neki!), viszont elhitetheti velük, hogy mivel az életnek valójában úgysincs értelme, ezért megtehetnek bármit! Rendkívül veszélyes... Rám leginkább fordítva hatott: azon felül, hogy elborzasztott és felháborított, rájöttem, hogy talán valóban nincs értelme az életnek, de az nem igaz, hogy semmit sem érdemes csinálni. Fontos dolgok halmát semmiképpen sincs értelme csinálni, de mindenkinek meg van a maga "fontos dolga", amiért reggel felkel és elindítja a napját - valahol itt keresendő az élet értelme.
