(Móra, 1966, Reich Károly rajzaival, 158 oldal)
"Móra Ferenc talán legismertebb, önéletrajzi ihletésű ifjúsági műve. A kis Gergőt édesapja, a szegény szűcs végtelen szeretettel és bölcsességgel neveli. Saját bőrén, tapasztalatok árán gyarapodik a kisfiú világról való ismerete, s ez mélyebb nyomokat hagy benne, mintha csak a szülői intelmeket hallgatná. Az áhított kisködmön lassan, de sok-sok szeretettel készül. Nem is meglepő, hiszen csodaködmönt varr a szűcsmester, melyben tündér fog lakni. Márton szűcs sok mindent mesél fiának, miközben a kisködmönbe belehímzi szíve minden szeretetét. Így lesz belőle csodaködmön, ami azonban csak akkor kényelmes, ha viselője mindig igazat mond, emberül viselkedik."
Alapszituáció: a regény főszereplője a kisfiú Gergő, aki bár nagy szeretetben, de szegény családban nevelkedik. A kisfiú folyton álmodozik, hogy egyszer nagy kincsre lel, figyeli társait, különösen a bíró fiát irigyli, aki gyönyörűszép sarkantyús csizmában jár. Édesapja igyekszik mindent megadni a fiának, így megveszi neki a csizmát. De ez sem teszi boldoggá Gergőt, mert se járni, se kapálni nem tud benne. Ennek ellenére tovább vágyik a gazdagságra, édesapja ezért egy csodaködmönt készít neki. A ködmönben tündér lakik, de a ruhadarab csak akkor kényelmes viselet, ha viselője emberségesen viselkedik. A kis Gergő hamar megtanulja, hogy bizony a bő ködmön is képes szorítani...
Általános iskola 4. osztályában kaptunk egy listát, amiről egy könyvet kellett kiválasztani, elolvasni és olvasónaplót írni belőle. A család nagy lelkesen ajánlotta és adta kezembe a KIncskereső kisködmönt, de én makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy A két Lottit olvasom el. Nem tudom, hogy jó-e vagy sem, hogy akkoriban kimaradt, nem tudom, hogy akkoriban hogyan hatott volna rám. Most azt gondolom róla, hogy csodálatos mű, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A szereplők kivétel nélkül rendkívül szerethetőek és bár van a regénynek egy sajátos komorabb, szomorkás hangulata, a lapokat végig átjárja a szeretet. Hol sírva, hol nevetve, hol kissé rosszalló tekintettel járjuk végig Gergővel azt az utat, amely során megtalálja a legfényesebb kincset.
Meglepően tapasztaltam, hogy mennyire megosztó ez a könyv, főleg a kötelező olvasmány mivolta. Sokan azt gondolják, hogy nem való egy 8-9 éves gyerek kezébe, hiszen annyira nyomasztó, búskomor. Én azt gondolom, hogy a halál, a rossz emberek, a szegénység mind-mind az élet része és ezektől a dolgoktól nem szabad mindenáron védeni a gyereket, inkább szépen lassan fel kell készíteni rá. Erre pedig nagyon jó alkalom lehet a közös mese és regény olvasás is.
A Kincskereső kisködmön nyelvezete bár gyönyörű, de nagyon nehéz, még felnőtt fejjel is gondot okozhat egy-egy régies szó jelentése. Egy alsó tagozatos gyereknek pedig könnyen elveheti a kedvét az olvasástól az, ha nem érti a szöveget, ha nehézségekbe ütközik az olvasás közben. Szerintem sem való 8-9 éves gyerekek kezébe a könyv, de szülővel, tanárral együtt olvasva, értelmezve igenis való és érdemes elovasni. Rengeteget lehet belőle tanulni az emberségről, a szeretetről, a mások iránti tiszteletről és elfogadásról. Az pedig még közelebb hozza a történet a kicsikhez, hogy egy velük egykorú kisfiú szájából hallják.
Általános iskola 4. osztályában kaptunk egy listát, amiről egy könyvet kellett kiválasztani, elolvasni és olvasónaplót írni belőle. A család nagy lelkesen ajánlotta és adta kezembe a KIncskereső kisködmönt, de én makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy A két Lottit olvasom el. Nem tudom, hogy jó-e vagy sem, hogy akkoriban kimaradt, nem tudom, hogy akkoriban hogyan hatott volna rám. Most azt gondolom róla, hogy csodálatos mű, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A szereplők kivétel nélkül rendkívül szerethetőek és bár van a regénynek egy sajátos komorabb, szomorkás hangulata, a lapokat végig átjárja a szeretet. Hol sírva, hol nevetve, hol kissé rosszalló tekintettel járjuk végig Gergővel azt az utat, amely során megtalálja a legfényesebb kincset.
Meglepően tapasztaltam, hogy mennyire megosztó ez a könyv, főleg a kötelező olvasmány mivolta. Sokan azt gondolják, hogy nem való egy 8-9 éves gyerek kezébe, hiszen annyira nyomasztó, búskomor. Én azt gondolom, hogy a halál, a rossz emberek, a szegénység mind-mind az élet része és ezektől a dolgoktól nem szabad mindenáron védeni a gyereket, inkább szépen lassan fel kell készíteni rá. Erre pedig nagyon jó alkalom lehet a közös mese és regény olvasás is.
A Kincskereső kisködmön nyelvezete bár gyönyörű, de nagyon nehéz, még felnőtt fejjel is gondot okozhat egy-egy régies szó jelentése. Egy alsó tagozatos gyereknek pedig könnyen elveheti a kedvét az olvasástól az, ha nem érti a szöveget, ha nehézségekbe ütközik az olvasás közben. Szerintem sem való 8-9 éves gyerekek kezébe a könyv, de szülővel, tanárral együtt olvasva, értelmezve igenis való és érdemes elovasni. Rengeteget lehet belőle tanulni az emberségről, a szeretetről, a mások iránti tiszteletről és elfogadásról. Az pedig még közelebb hozza a történet a kicsikhez, hogy egy velük egykorú kisfiú szájából hallják.
