Jessie Burton: A babaház űrnője. 2014. (Libri / József Attila Kör, 504 oldal)
"Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.
Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba
érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes
Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem
pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház
szívfacsaró titkokat rejteget.
Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.
Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik."
2019 első olvasmánya és azt kell mondjam, hogy nagyon jó döntésnek bizonyult! Nagyon izgalmas regény, tele titkokkal, fordulatokkal. A 17. század Amszterdamjában járunk, kitűnő korrajz, végig érezhető, hogy a regény írását alapos kutatómunka előzte meg (a regény végi fogalomtár is mutatja ezt). Imádtam a könyv borítóját, ami tökéletesen illik ahhoz a komor, sötét, baljós hangulathoz, amit az egész regényt végigkíséri. Már az első oldalakon érezhető, Nella megérkezése tökéletes felütése a történetnek, ahogy áll a Brandt ház bejáratánál olyan érzésünk van, mintha a fiatal lány egy kísértetházba érkezett volna. Sejtjük, hogy itt bizony semmi sem az, aminek látszik. A titkokra szerintem jókor, mindig kellő időben derül fény, folyamatosan fenntartva az érdeklődést, én sokszor alig bírtam letenni. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, kedvelhetőek. Nagyon jó lépés volt az írónőtől, hogy egy kissé "átlagosabb" családon belül boncolgatja az adott kor főbb társadalmi problémáit (homoszexualitás - szodómia, a más bőrszínűek elfogadása, a házasságon kívüli szexualitáshoz való hozzáállás), illetve rajtuk keresztül pillanthatunk be a korabeli Amszterdam hétköznapjai közé (kereskedelmi élet, járunk társasági összejövetelen Nellával, cukrászdában, börtönben, bíróságon, kivégzésen). Nekem nagyon tetszett ez a regény, mégsem tudom tökéletesre értékelni és nem került be a kedvenc könyveim közé. Méghozzá azért nem, mert maga a címadó, a miniatűrkészító szála teljesen felesleges a történetben. Az elején nagyon úgy tűnt, hogy ez a szál fogja a realista történetből kiemelni a regényt, elvinni kissé természetfelettibb, spirituális irányba, de ez végül nem történt meg. Ezt nem bántam, viszont így kihasználatlannak érzem a lehetőséget.
Maga a regény a fent említett történelmi vonatkozáson kívül Nella karakterfejlődéséről szól. Ennek a fejlődésnek a legfontosabb jelképe szerintem a babaház. A 18 éves Nella, aki úgy megy férjhez, hogy semmit sem tud az életről, valójában egy gyermek, aki az életet is csak 'játssza', miközben olyan dolgokkal szembesül, amelyek már bőven kimerítik a játék fogalmát....
"Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.
– S ily módon maradsz mindvégig gyerek (…)."
Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.
Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik."
2019 első olvasmánya és azt kell mondjam, hogy nagyon jó döntésnek bizonyult! Nagyon izgalmas regény, tele titkokkal, fordulatokkal. A 17. század Amszterdamjában járunk, kitűnő korrajz, végig érezhető, hogy a regény írását alapos kutatómunka előzte meg (a regény végi fogalomtár is mutatja ezt). Imádtam a könyv borítóját, ami tökéletesen illik ahhoz a komor, sötét, baljós hangulathoz, amit az egész regényt végigkíséri. Már az első oldalakon érezhető, Nella megérkezése tökéletes felütése a történetnek, ahogy áll a Brandt ház bejáratánál olyan érzésünk van, mintha a fiatal lány egy kísértetházba érkezett volna. Sejtjük, hogy itt bizony semmi sem az, aminek látszik. A titkokra szerintem jókor, mindig kellő időben derül fény, folyamatosan fenntartva az érdeklődést, én sokszor alig bírtam letenni. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, kedvelhetőek. Nagyon jó lépés volt az írónőtől, hogy egy kissé "átlagosabb" családon belül boncolgatja az adott kor főbb társadalmi problémáit (homoszexualitás - szodómia, a más bőrszínűek elfogadása, a házasságon kívüli szexualitáshoz való hozzáállás), illetve rajtuk keresztül pillanthatunk be a korabeli Amszterdam hétköznapjai közé (kereskedelmi élet, járunk társasági összejövetelen Nellával, cukrászdában, börtönben, bíróságon, kivégzésen). Nekem nagyon tetszett ez a regény, mégsem tudom tökéletesre értékelni és nem került be a kedvenc könyveim közé. Méghozzá azért nem, mert maga a címadó, a miniatűrkészító szála teljesen felesleges a történetben. Az elején nagyon úgy tűnt, hogy ez a szál fogja a realista történetből kiemelni a regényt, elvinni kissé természetfelettibb, spirituális irányba, de ez végül nem történt meg. Ezt nem bántam, viszont így kihasználatlannak érzem a lehetőséget.
Maga a regény a fent említett történelmi vonatkozáson kívül Nella karakterfejlődéséről szól. Ennek a fejlődésnek a legfontosabb jelképe szerintem a babaház. A 18 éves Nella, aki úgy megy férjhez, hogy semmit sem tud az életről, valójában egy gyermek, aki az életet is csak 'játssza', miközben olyan dolgokkal szembesül, amelyek már bőven kimerítik a játék fogalmát....
"Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.
– S ily módon maradsz mindvégig gyerek (…)."
