"Az Egy különc srác
feljegyzései című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác,
Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről,
kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap
elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is
lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan,
olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg.
Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét,
miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak
bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első
randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb
rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás
nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a Zabhegyező jelentett a szüleik generációinak."
A Zabhegyező életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt úgy 15 éves korom környékén, ezért amikor megpillantottam a könyvtárban a "modern zabhegyező" kifejezést ezen a köteten, azonnal kikölcsönöztem és már a hazafele úton elkezdtem olvasni. Már az első oldalakon éreztem, hogy nem hozza azt az érzést, amit anno Salinger regénye jelentett. Ez valahol természetes, hiszen már nem én vagyok a célközönsége a regénynek, de mégis azt gondolom, hogy nem ez volt a legnagyobb probléma....
"Szóval az életemről fogok írni. Szeretném, ha tudnád hogy boldog és
szomorú is vagyok egyszerre, és még mindig azon töröm a fejem, hogy is
van ez."
Az volt a baj, hogy az író túl sok mindent akart belesűríteni ebbe a 240 oldalas regénybe, konkrétan majdnem minden megtörtént Charlie-val, ami emberrel megtörténhet és bár voltak pozitív dolgok is (pl. a barátsága Sam-el és Patrick-el vagy a nővérével és a tanárával való viszony), azért a legtöbb sajnos negatív esemény volt (barát öngyilkossága, zaklatás, drogok, reménytelen szerelem, csalódás, abortusz stb.). Olyan ez, mint valami dokumentumregény, ami be akarja mutatni a kamaszkor és a felnőtté válás rögös útjait, de számomra ez így ebben a formában nem volt hiteles.
Charlie a "különc" 15 éves fiú, aki nem találja a helyét a világban: nem volt szimpatikus. És ezt valószínűleg a regény stílusa okozza, ami rendkívül egyszerű, olyan kisikolás.
"Valami nagy baj van velem. És fogalmam sincs, hogy mi lehet az."
Végig érzékelhető volt, hogy valami baj van a fiúval és hogy ez valahova mélyebbre vezethető vissza, de nekem a végkifejlet túlontúl hirtelen volt, nem ütött nagyot, mert nem volt kellőképpen előkészítve.
Voltak benne nagyon jó gondolatok és jelenetek, de ezeket főképp a mellékszereplők szolgáltatták. Miattuk tudom azt mondani, hogy ez a regény valamilyen szinten tetszett. Főleg Patrick miatt, de Samnek is nagy szerepe volt benne. Van tanulsága a regénynek, érthető, hogy sokaknak tetszik, főleg, hogy mivel sok témát feszeget, mindenki megtalálja a saját magára jellemzőt.
"– (…) azt a szerelmet viszonozzuk, amiről azt gondoljuk, megérdemeljük."
Megnéztem a filmet is és nagyon szerettem! Imádtam a szereplőket, még Charlie-t is bírtam a maga módján. Sokkal hitelesebb volt én úgy gondolom, hogy ez a történet a filmvászonra való, nem pedig papírra. A filmnek tényleg meg volt az a különleges hangulata, ami a kamaszkor jellemzője és annak ellenére, hogy drámai volt, olykor megnevettetett és nagyon megható is volt.
