Stephenie Meyer: Alkonyat (saga)

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat. 2005 (Könyvmolyképző, 2009, 502 oldal)

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…" 


Először a filmet láttam, amivel úgy voltam, hogy semmi extra, de egynek elmegy. Aztán azt láttam, hogy az osztálytársaim ezt olvassák, a buszon ezt olvassák, boltban vagy ezt olvassák vagy erről beszélnek. Ezek után azt gondoltam, hogy tud valamit ez a regény, amit nekem is meg kell ismernem. Már a könyv elején tudtam, hogy lehet jobban jártam volna, ha ez kimarad az életemből. Az amatőr nyelvezeten és írásmódon még túl is tettem magam, az alaptörténet kifejezetten tetszett, de a karakterek! Adott Bella, az átlagos (najó,azért az átlagosnál valamivel butább) 17 éves lány, aki megérkezik Forksba és be is olvad a város szürkeségébe. Persze akad néhány személy, aki segítenek neki a beilleszkedésben (akik például sokkal szimpatikusak és életszerűbb karakterek) és akiket Bella azonnal elfelejt, mihelyt megismerkedik Edwarddal, a tökéletes álompasival. Azt megértem, hogy Bellát vonzza a titokzatos és jóképű Edward, de hogy a pasi mit lát Bellában, az nem jött át. Aztán persze azonnal halálosan egymásba szeretnek, csak egy a bökkenő: Edward vámpír. A modern vámpírmítosz nekem bejött és Edward családja is igencsak szimpatikus. Igazából egy bajom van az egész történettel (és emiatt számomra sajnos szinte élvezhetetlen), hogy az írónő több 100 oldalon keresztül tolja az arcomba, hogy a két főszereplő mennyire nagyon szerelmes egymásba, sőt Bella már rögtön vámpírrá akar változni maga is, mert 17 évesen teljesen biztos abban, hogy örök életére Edwarddal akar lenni, akit ismer vagy 2 hete. Valójában még ezt is meg tudnám emészteni, ha nem lenne az egész szerelem borzasztóan hiteltelen. A két szerelmes karaktere egyszerűen üres, semmilyen..

Stephenie Meyer: New Moon – Újhold. 2006 (Könyvmolyképző, 2009, 582 oldal)

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Adtam még egy esélyt a saganak. Bellának ezennel átadom a valaha megismert legidegesítőbb főszereplőnő díjat. Edward lelép (az indokat már nem is minősítem) és innentől kezdődik a több 100 oldalas szenvedés. Én ilyen önző embert még nem láttam, Bella folyamatosan bajba sodorja magát, semmi sem számít neki, se a családja, se a barátai, csak Edward létezik a számára. Ez már nem is szerelem, hanem valami beteges függőség! A 1,5 csillagot Jacob karaktere kapja. Nagyon megkedveltem, igazi barát. (Hogy mi vonzza Bellában az számomra rejtély). Természetesen Bella Jacobot is azonnal elhajítja, hogy rohanjon élete szerelméhez. 

Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás. (Könyvmolyképző, 2009, 640 oldal)

"Mondják, a föld veszte a tűz lesz, vagy a jég.

Én mint ember, kit vágya űz, amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég, itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég is éppolyan jó és elég."
(Robert Frost: Tűz és jég)

Miközben Seattle-t rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rettegésben, és egy gonosz vámpír még mindig nem adta föl, hogy bosszút álljon rajta, Bellát továbbra is minden oldalról veszély környékezi. És mintha ez nem lenne elég, kénytelen választani Edward iránt érzett szerelme és Jacobbal való barátsága között – és közben tudja, ennek a döntésnek az lehet a következménye, hogy újra lángra lobban az ősi ellenségeskedés a vámpírok és a vérfarkasok között. Miközben vészesen közeledik az érettségi időpontja, Bellára még egy további döntés is vár: választania kell élet és halál között. De vajon melyik melyik?
Azok az olvasók, akiket rabul ejtett az Alkonyat és az Újhold, ugyanilyen mohón falják majd Stephenie Meyer magával ragadó vámpír-történetének rég várt harmadik kötetét, a Napfogyatkozást is."

Azt hittem, hogy az Újhold után nincs lejjebb, ezért hozzákezdtem a 3. kötetnek. Tévedtem…Nagy nehezen végigolvastam, de ha nem kölcsönbe kaptam volna a könyvet, akkor biztos, hogy egy jól irányzott mozdulattal dobtam volna le az emeletről. Bella önzőbb és idegesítőbb, mint valaha, a „szerelmi háromszög” egy vicc (komolyan, miután 1000 oldalt végigolvastunk arról, hogy Bella örök szerelme Edward, mennyi az esély arra, hogy Jacob mellett köt ki?). De azért valamit mégis tud ez a Bella, ha két ilyen „szuper” pasi vetekszik érte.
A 4. kötetet biztos, hogy nem olvasom el.


A Hajnalhasadást megnéztem filmen és igencsak pozitív csalódás volt. Bár ugyanúgy idegesítettek a főszereplők és sok volt az ellentmondás, de nem volt rossz lezárása a történetnek.