"Az arany és az ármány szétválaszthatalan sziámi ikrek. Az ármány, a
gyilok, a csapda az arany megszerzéséért és birtoklásáért születtek és
tökéletesedtek az emberek között. Jack London történetei – legyen a
főhős szánhúzó kutya, szabadon vándorló farkas, ökölvívó vagy aranyásó –
mindig arról szólnak hogy az emberek tekintélyes része miképp szédül
meg a pénz, az arany,a gazdagság megszerzésének puszta lehetőségétől is –
hogyan válik az ember vérszomjas farkassá, hogy aranyat szerezzen,
olyan vérszomjassá, hogy emellett az igazi szürke farkas ártatlan
báránynak hat. Az emberfarkasokkal való kegyetlen küzdelemről szól a
szerzőnek ez a műve is – mit sem öregedve 150 év alatt."
Nem olvastam még ez előtt Jack Londontól, a kutyás-farkasos történetei kapcsán gondoltam rá mindig. Szerencsére egy olyan kiadást olvastam, aminek nem volt fülszövege, mert az nagyon félrevezető, egyáltalán nem "vérszomjas farkasokról" szól a regény, hanem nagyon is rendes és kedvelhető, összetartó emberekről. Magának a kisvárosnak is van valami szívet melengető, romantikus bája, ami átlengi az egész kötetet.
Rövidebb kis történetekből áll a regény, amik igazából akár önállóan is megállnák a helyüket, de a kronológia miatt azért mindenképp így összességében adnak egy kerek egészet. Nekem nagyon-nagyon tetszett maga ez a felépítése is a regénynek, de a stílusa is nagyon szórakoztató, humoros, máskor kellően izgalmas és mindeközben nagyon is emberi. A szereplők igazán kedvelhetőek, a két főszereplő, Dagi és Felhő nem mindennapi kalandokon mennek keresztül, az összetartásuk és a barátságuk pedig végig példaértékű.
"... mi ketten jó aranykutatók és gyakorlott aranyásók vagyunk. De ha üzletről van szó, mi vagyunk a legnagyobb palimadarak, akik valaha is bedőltek ennek a hogyan-legyünk-könnyen-gyorsan-gazdagok szélhámosságnak. És ezek után pedig megyünk a hegyekbe, a szálfaerdők közé...."
Az író nagyon érzékletesen mutatja be az aranyásók korabeli Alaszkát, végig úgy éreztem, hogy én is ott menetelek Felhőékkel a hófödte tájakon az akár -40 fokban, hajtom a kutyaszánt, kalapálom be a cölöpöket a parcellákért folytatott küzdelem részeként. Imádtam a tájleírásokat, az összes kalandot, amiben szereplőinknek része volt. Volt, amit végig mosolyogtam (pl. A nagy tojásspekuláció hatalmas!), volt, amit úgy olvastam, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről, míg a végén még egy-két könnycsepp is kicsordult. Egyet biztosan állíthatok, egy percig sem unatkoztam! Felhő hatalmas jellemfejlődésem ment át ez alatt a 200 oldal alatt, a könnyen kihasználható kisfiúból a végére egy igazi nagybetűs férfi lett.
"Dagi, a legértékesebb dolgot akarom, ami Klonkide-ban van, és nem várhatok. Erről van szó. Többet ér, mint egy aranytó vagy egy egész aranyhegy. Többet ér a kalandnál, a húsevésnél, a medveölésnél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése