Kira Poutanen: A ​csodálatos tenger

Kira Poutanen: A ​csodálatos tenger. 2001. 172 oldal

 

"Kira ​Poutanen (1974-) író, műfordító, színésznő Ihana meri (A csodálatos tenger) című alkotása 2001-ben jelent meg Finnországban, szerzője első írói alkotásaként. Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány vallomása anorexiájáról és a betegségből kivezető úton való elindulásáról. A művet megjelenése évében a legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi elismeréssel, a Finlandia Junior díjjal jutalmazták.

A csodálatos tenger két tekintetben is újdonsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Egyrészt célközönségét tekintve a kamaszkor és felnőttkor határán járó fiatal felnőttek számára írott, nálunk kevéssé jelen lévő prózához (young adult fiction) sorolható. Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük."

 

 

Sokszor olvastam/hallottam már a pocket zsebkönyvekről amikor is egy őszi szentendrei kirándulás alkalmával szembe jött velem egy pocket automata. Ekkor hosszas töprengés és nézelődés után ezt a kötetet választottam. Azt hiszem a címe miatt, a tengerhez különleges kapcsolat fűz, illetve amiatt, hogy Hosszú Katinka ajánlotta. Azt hiszem egy vizes sportokhoz kapcsolódó történetre számítottam így hirtelen. Mikor elolvastam a fülszöveget már sejtettem, hogy valószínűleg ez a regény nem nekem íródott. Azért persze hajtott a kíváncsiság, elkezdtem olvasni és nagyon nem tetszett. Nem csak hogy untam, hanem idegesített is a stílus. Oké, tény, hogy régen voltam már gimnazista (mondjuk 2000-es években pont az voltam), de nem rémlett hogy akkoriban ilyen stílusban beszéltünk volna. Az egész olyan túl egyszerűnek, bugyutának tűnt. Aztán a könyv felénél valami megváltozott. Már nem untatott, már nem idegesített, hanem beszippantott... egyre jobban féltettem és aggódtam a főszereplő lányért. 

Attól zseniális ez a regény, hogy nagyon jól lett felépítve. Az elején látunk egy 15 éves lányt, akinek látszólag semmi oka panaszra - jól teljesít az iskolában, ott vannak a barátai, a család - de ahogy haladunk előre a történetben rájövünk, hogy semmi sem az, aminek látszik... ez a történet nem egy tinilány "nyavajgása", nagyon súlyos problémát dolgoz fel. Ezt a problémát az írónő egy középiskolába helyezte, de szerintem felnőtt korban is jelen van. És ez a folyamatos megfelelési kényszer. A szülők fenn akarják tartani a tökéletes családmodell látszatát, miközben nem is foglalkoznak a gyerekükkel; a lányok az iskolában egyfolytában egymást méricskélik; a tanárok semmi motivációt nem adnak a gyerekeknek, csak stresszelik őket a középiskolával vagy éppen az elhízással. Borzasztó belegondolni, hogy megtörténhet az, hogy egy fiatal lány 30 kg alá koplalja magát és senkinek nem tűnik fel, hogy megakadályozza... 

"Az emberek lógó fejjel és görbe vállal járkálnak az utcán. Mindenki ugyanezt a feketeséget és szürkeséget hordozza, mégsem szól senki semmit. Miért nem kiált fel valaki, hogy ez rettenetes, hogy ez megöl minket, ezt nem lehet kibírni, nem lehet kibírni."

Young adult regénynek címkézik, de én nem tinik kezébe, hanem felnőttekébe adnám. Szülők, tanárok, a rohanó világban élő felnőttek kezébe, mindenkiébe, hogy igenis figyeljünk a környezetünkbe élőkre, ne csak a társadalmi elvárásoknak akarjunk eleget tenni!